Petinek van a legjobb anyukája a világon. Behozza neki tálcán a vacsorát. Szendvics margarinnal, szalámival és ketchuppal. Pont így szereti. A számítógépes játékot sem kell megszakítania és még jól is lakik. Az ő anyukája a legjobb. Nem vitás. Azért sem mérgelődik, ha nem eszi meg a fasírt mellé a borsófőzeléket, csak a sült krumplit. Az is zöldség, nem igaz? És egyébként is, majd kicsattan az egészségtől. Elég csak ránézni a piros pofijára. Nincs neki az égvilágon semmi baja. Bár túlsúlyosnak mondta a kötelező orvosi vizsgálaton a doktor néni, Peti nem érzi annak magát, és az anyukája sem. Na jó, van egy kis pocakja. De nem zavaró. Mégis milyen legyen egy kisgyerek? Hát szép kerek! Nem úgy, mint az a gebe Pistigyerek! Persze a Pisti lekörözi őt tornaórán a futásban, meg még a kiütőcske játékkor is őt ütik ki először, de nem is bánja. Szívesebben ül a padon és nézi a többieket. Nem szereti a futkosást. Ó, a futás! A tornaórák általában így kezdődnek. Pár kör futással. Peti mindig kifullad, már az első kör végén kapkodja a levegőt. Nem szereti a futást. Ahogyan nem szereti a bukfencezést sem, a labdajátékokat sem. És úgy egyáltalán: nem szereti a tornaórát. Még szerencse, hogy nincs minden nap, bár a heti három tornaórát is sokallja.
Hogy mi? Mit mond a tanítónéni? Bevezetik a mindennapi mozgást? Hogyan és miért? Na ez szívás! Épp elég mozgás eljutni az iskoláig gyalog azzal a bitang nehéz iskolatáskával. Tizenöt perc naponta? Na jó, azt még ki lehet bírni. De mikor? Ezt még a tanítónéni nem tudta pontosan megmondani. Lehet, hogy órák előtt vagy órák után, de az is lehet, hogy a nagyszünetben. Na ne! Azt tényleg ne! Az az uzsonnaszünet. Az bizony nem arra való, hogy tornázzon, hanem, hogy megegye a szendvicset, amit az anyukája csomagolt. Á, hogy az órák kezdetén is lehetne ez a tizenöt perces torna?! Az lenne a legjobb! Mondjuk, ha a matekórából vagy a magyarórából múlna el tizenöt perc fejkörzéssel, lábkörzéssel, vállmozgatással, azzal Peti még egyet is tudna érteni. Ha jobban belegondol, ez valóban jó móka is lehet. Feltéve, ha nem kell futni mindennap. De hát az osztályteremben úgysem lehet futni. Ott csak maximum nyújtózkodnak, guggolnak, átmozgatják a vállaikat… Jól van, ez nem hangzik rosszul. És a tanítónéni szerint ez jót is fog tenni. Lehetséges, hogy Peti válla és háta sem fog annyira fájni az iskolatáska cipelésétől mint eddig? Még az is lehet, hogy otthon megmutatja az anyukájának, hogy miként is tornáznak az osztályteremben a tanítónénivel. Lehet, hogy az anyukájának is lesz kedve vele együtt csinálni azokat a gyakorlatokat? Sajnos ez egyáltalán nem biztos. Peti anyukájának nincs ideje ilyesmire. Neki mindig főznie kell, mosnia, mosogatnia, teregetnie. Nem is szereti, ha Peti ott sertepertél körülötte. A legjobb, ha mégse mondja el az anyukájának. Meg hát ha Peti jobban belegondol, van neki otthon is elég dolga mindenféle tornagyakorlat nélkül is. Ott van az a sok házi feladat. Meg ugye a barátjának is megígérte, hogy megpróbál mihamarabb eljutni a következő szintig a Minecraftban, hogy ugyanazon a szinten legyenek. És akkor biztosan nem zavarja az anyukáját sem a házimunkában. Hiszen az ő anyukája a legjobb a világon. Még a vacsorát is behozza neki tálcán.
