A Gulag-emlékév alkalmából hétfőn este a pancsovai Városi Könyvtárban megnyílt a Magyarok a Szovjetunió táboraiban 1944–1956 című kiállítás. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete nyitotta meg. Köszöntőbeszédet mondott Nemanja Rotar, Pancsova városi tanácsának a tagja is.
Magyarországon hosszú évtizedeken át nem nagyon lehetett sokat hallani ezekről a táborokról. Az akkori magyar politikai vezetésnek az érdekeivel ellentétes volt ugyanis, hogy kiderüljön, valójában milyen munkával épült föl a Szovjetunió nagy része. A kiállítással nemcsak Európában, hanem világszerte igyekeznek bemutatni az emberek szenvedéseit, akikről nem szabad megfeledkeznünk.
– A célunk az volt ezzel a kiállítással, hogy a közvélemény világszerte megismerhesse a magyar történelemnek az egyik legtragikusabb, legborzasztóbb időszakát. Azt az időszakot, amikor ártatlan magyarokat hurcoltak el különböző táborokba a Szovjetunió területén. Hozzávetőlegesen hétszáz-nyolcszázezer főre tehető azon honfitársainknak a száma, akiket 1944 és 1956 között ilyen táborokba internáltak. Mintegy 450–500 ezer honfitársunknak adatott meg az, hogy hazatérjen. Hogyha viszont azt vesszük figyelembe, hogy ez a 750–800 ezer fő a magyar társadalomnak a tíz százaléka, illetve hogy itt családfenntartó férfiakról volt szó, akkor azt mondhatjuk, hogy sajnos ez a szörnyű tragédia a magyar társadalomnak egy tekintélyes részét érintette. Azt gondolom, hogy az utókornak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is ápolni azoknak az áldozatoknak az emlékét, akik a Gulag táboraiban szenvedtek – nyilatkozta a megnyitó után Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete.
A határon túli területeken még kevesebbet tudni ezekről a szörnyű eseményekről. A kiállítást lehetőséget ad arra, hogy közelebbről is megismerjék a történteket.
– Ez a kiállítás nagyon meglepett bennünket. Nem is számítottunk rá. De nagyon érdekes, mert olyan történelmet tár elénk, amelyről tudtunk, de a részletekről fogalmunk se volt, arról, hogy ennyi magyar áldozata volt a Gulagnak. Tényleg nagyon fájó érzés, hogy ez megtörtént. Köszönjük a magyar nagykövetségnek, hogy lehetővé tette, hogy ezzel mi is megismerkedjünk – mondja a helybeli Erdei Ernő.
Minden nemzet hajlamos arra, hogy csak a saját áldozataira emlékezzen. Pedig az igazi megbékélést csak az áldozatok előtti közös főhajtás hozhatja.
– Azt mondják, a rossz akkor történhet meg, amikor a jó emberek hallgatnak. Amikor pedig az megesik, akkor mindenki a saját áldozatairól beszél. Pedig áldozatok minden oldalon vannak. Mindig vannak ártatlan áldozatok. Úgy gondolom, hogy az ilyen kiállítások azt üzenik, hogy szükséges a párbeszéd, hogy közösen íródjon meg az ártatlan áldozatoknak a sorsa – mondja Nemanja Rotar, a városi tanács tagja.
A kiállítás szervezésében a Gulag-emlékbizottság, Magyarország belgrádi nagykövetsége és a Collegium Hungaricum mellett részt vállalt a helybeli Petőfi Sándor MME is. Mint ahogy Rancz Károly, az egyesület elnöke is mondja, a történelemórákon ezekről az eseményekről nem tanultak, és hogyha netán valakinek volt is némi tudomása a történtekről, az félt megosztani másokkal. A kiállítás egy lehetőség, hogy megismerjék a vidéken élők a történelmünk egyik legnehezebb eseményét, és azt továbbadják a fiatalabb generációnak is.
A kiállítást, melynek megnyitójára eljöttek a szomszédos magyarlakta települések lakosai is, február közepéig lehet megtekinteni a pancsovai Városi Könyvtár előcsarnokában.
