Az oroszok majdnem háromnegyede elégedett volt az életével 2016 végén, és optimistán tekintett a jövőre. Az új évre mindenképpen, amelyet sokan kétszer ünnepeltek meg: legutóbb épp a múlt hét végén, ahogyan az a Julianus-naptárhoz is igazodó országokban szokás.
Az alkalomhoz illő koccintás ezúttal sem maradhatott el. Néhol a lerészegedés sem. Sajnos egyre több tény utal arra, hogy a szeszes italok mértéktartó és kulturált fogyasztását – széles körben s már jó régen – háttérbe szorította a vedelés.
Igaz, erre nem annyira figyel manapság a világ. Inkább a terrorizmus elleni harcról, a migránsválságról, a szíriai hadi sikerekről, az amerikai–orosz viszonyról, az óriáspandák életkilátásairól, a hírességek botrányairól és az egyéb témákról szóló hírekkel foglalkoznak az emberek.
Pedig az alkoholizmus rengeteg állam – így az újévet másodszor is köszöntő Oroszország – egyik legnagyobb egészségügyi problémája, amelyre eddig senki nem talált megfelelő ellenszert. A közösségek általában akkor figyelnek fel a veszélyekre, ha valamelyik (világ)sztár elvonókúrára kerül, vagy pancsolt löttyöktől egyszerre sokan halnak meg.
Oroszországban legutóbb december végén okozott nagy riadalmat az alkohol, de akkor is csak azért, mert a szibériai Irkutszkban 71 haltak bele egy alig ismert szeszalapú tusfürdő kortyolgatásába. A tragédiát a folyadékba kevert veszélyes metil-alkohol okozta.
Talán még ennél is nagyobb baj, hogy nem egyedi esetről van szó. A gyanús és életveszélyes kotyvalékok előállítása, árusítása és fogyasztása ugyanis igen elterjedt Oroszországban, ahol sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy minőségi szeszes italt vásároljanak.
Irkutszkban is alighanem a pénzhiány vitt rá embereket arra, hogy a vodkát egy illegális üzemben készített olcsó tusfürdővel pótolják. A gyanús minőségű kölnivizek és hasonló szerek iszogatása nem ritka arrafelé, sőt másutt sem az országban, de a gyártók általában odafigyelnek, hogy a kozmetikai szerekbe a nem annyira veszélyes etil-alkoholt tegyék.
A szesz iránti szomj ugyanis óriási, amit az érintettek úgy csillapítanak, ahogy tudnak. Némelyeknek külföldről (különrepülőn) hozatják a drága itókát, mások megelégszenek a szerényebb árú hazai termékekkel, de sok fogyasztónak csak káros, kutyult löttyre futja.
A szeszpótlékból rengeteg készül tiltott módon és titkos helyeken. Erről talán csak az újszülöttek nem hallottak még. A hatóságok viszont egész biztosan tudnak az illegális gyártásról, és arról is, hogy nagy a kereslet az ilyen termékek iránt.
Már az irkutszki tömeges italmérgezés és tragédia előtt pontos kimutatásuk volt arról, hogy évente legalább 170 millió liter szesztartalmú kozmetikai készítményt gurít le a torkán a lakosság egy része. És ez a mennyiség fokozatosan emelkedik.
Alekszej Navalnij ellenzéki politikus azt állítja, hogy a gyanús eredetű és bizonytalan minőségű szeszpótlékokat a 20 millió oroszországi szegény közül csaknem 12 millió issza, s ettől naponta több százan halnak meg. Ebből pedig az is következik, hogy az „irkutszki testápolóhoz” hasonló szerek több embert ölnek meg évente az országban, mint a terroristák. Navalnij szerint a szibériai tragédiára csak azért figyeltek föl az országban és külföldön, mert rövid idő alatt – ritkán tapasztalt – tömeges halált okozott.
A múlt rendszerben teljes alkoholtilalommal is megpróbálkoztak már, legutóbb épp a Szovjetunió utolsó elnöke, Mihail Gorbacsov hirdetett harcot (az 1980-as évek második felében) a szeszes italok ellen. A pia elleni hadjárat azonban gyorsan összeomlott.
Az új ország új rezsimje nem nyúlt (még) ilyen radikális eszközökhöz. Másként szeretne rendet tenni, mindenekelőtt jogszabályokkal. Dmitrij Medvegyev kormányfő nemrég el is rendelte az alkoholtartalmú termékek forgalmazására vonatkozó törvény tervezetének elkészítését. A parlamentben pedig kemény fenyegetések is elhangzottak.
Szavakból tehát nincs hiány, ám azok szinte semmire sem elegendőek, ahogyan az eddigi intézkedések sem. Ez derül ki legalábbis a statisztikákból, amelyek szerint évente több mint félmillió orosz állampolgár hal meg a szeszes italtól vagy annak következményeitől, miközben papíron egyre kevesebben isznak. Alighanem csak a legális piacon beszerezhető termékekből. Az illegális forrásokkal és a szesznek nem minősülő kozmetikai kotyvalékok fogyasztásával, illetve annak növekedésével a statisztika azonban nem számol.
A súlyos helyzet miatt több orosz képviselő stratégiai feladatnak tartja az alkoholizmus elleni harcot. Mások viszont attól tartanak, hogy a sok ígéretből csak nagyon kevés valósul majd meg, sőt amint lecsillapodik az irkutszki eset keltette nyugtalanság, másra terelődik a figyelem, vagyis utópiának tűnik a meglebegtetett szigorítás. A kutyulékok forgalmazása ugyanis hatalmas pénzeket hoz a konyhára, amiből valószínűleg korrupt főhivatalnokoknak és politikusoknak is csurran-cseppen.
Igazából erre a piaci szegmensre (jelenleg) még csak törvényi korlátozások sem vonatkoznak. Ahol pedig a helyi hatóságok – saját elhatározásból – megpróbálkoztak a mérgező löttyök betiltásával, nagyon gyorsan megbuktak.
