Brit tudósok kiszámították… no jó, csak egyetlen „tudósról”, Cliff Arnallról van szó, aki viszont valóban az Egyesült Királyság polgára, oktató a Cardiff Egyetemen, és aki – talán csak unalmában – addig osztott és szorzott, míg ki nem sütötte, hogy az év legszomorúbb napja január harmadik hétfője. Ez idén január 16. volt, a mostani hét hétfője, tehát már túl is vagyunk rajta – remélhetőleg mindannyian szerencsésen, egészségben, boldog harmóniában!
Ótos András felvétele
Arnall arra alapozza megállapítását, hogy eddigre lecseng az ünnepi hangulat, utóhatásait viszont még nyöghetjük: vagy az ünnepek alatt felszedett kilók formájában, vagy a bankszámlánkat ért súlyos sokkéban – hiszen ki az, aki karácsony és újév táján nem költekezik túl? (Például én…) Tehát vége van az ünnepi hangulatnak, a tavasz még igen messze (bár manapság ezt sose tudni előre, az sem lepne meg, ha jövő hétfőn rövidujjúra kéne vetkőznünk), ráadásul a következő bér folyósításáig is jó néhányat kell még aludnunk. Az időjárás-előrejelzés sem gyakran vidít fel bennünket, így teljesen elveszíthetjük a motivációnkat, és mindehhez társul még maga a tény, hogy hétfő van – állítja Arnall, hozzátéve, hogy az idei „szomorú hétfő” (Blue Monday) sokak számára még depressziósabb lehet az átlagosnál olyan tényezők hatására, mint például a Brexit, Donald Trump elnökké választása, a gazdasági nehézségek vagy éppen a rock- és egyéb sztárok további sorozatos elhalálozása.
Amennyiben magam kezdenék hasonló „pihent agyú” számítgatásokba, az év legdepressziósabb periódusát sokkal inkább valahol október vége, november eleje környékén keresgélném, amikor a nappalok rohamosan rövidülni kezdenek, aztán az óra átállításával mindez még fokozódik. És persze egyre hidegebb van. Legalábbis nagyon sok ismerősömet hallottam erről panaszkodni. Ami engem illet, egyaránt jól tudom érezni magam napsütésben, borongásban vagy az éj legsötétebb órájában – ugyanis a fény idebent van. Az igazság meg „odaát”, és megvan az ideje a világosságnak, és megvan a sötétségnek (kérdezzük csak meg azokat, akik a sarkkörben kénytelenek voltak már elviselni a fél évig tartó nappalt...). Önmagunkban kell hát megteremteni a fényt, a derűt.
És az Ünnepet is. Ha úgy vesszük, minden pillanat szent – ebből a számtalan pillanatból pedig számtalan lehetőségünk van magunknak és szeretteinknek választani, azaz ünnepet teremteni. Karácsony táján is sok például az öngyilkosság, ha a statisztikáknak hinni lehet. Ez pedig azért történhet meg, mert a „kötelező ünnepeinket” már nem eredeti rendeltetésük szerint értelmezzük, „kifelé” próbáljuk megélni, nem pedig intimebb módon, belső harmóniát teremtve és valóban megélve a pillanatot. A profán látszólag mindenütt átveszi a szent helyét. (Kali-juga? Lehet. Itt és most kell helytállnunk. Ha sikerül, boldogság az is!)
A január számomra mindig különösen derűs hónapnak számított. A „fényimádók” is örvendhetnének, hiszen egyre hosszabbodnak a nappalok. Az idő is hamar tovaszáll, alig alszunk még néhányat, aztán már itt is a tavasz. A farsanggal ilyenkor el is búcsúztatjuk a telet, a talajban a csírák lassan a duzzadásról kezdenek álmodni, a nap már nem csupán fényt, de némi meleget is áraszt… hol lenne már okunk a borúra, barátaim? Persze, azt mondják, minden kezdet nehéz – nem inkább a végzetre kellene ezt mondani?! –, akkor meg az év kezdete hogy a kék égbe ne lenne az, igaz? Én viszont egyenesen imádom a kezdeteket! A szerelemben is az a legszebb, vagy nem? Nekirugaszkodni, tovább tervezni, élvezni az apró sikereket, nem bosszankodni az apró kudarcokon, csak haladni előre, mindegy, milyen tempóban, de kitartóan, meg nem torpanva… ilyenkor már nem is maga a cél a legfontosabb – hanem az odáig elvezető út! Úton lenni pedig mindig gyönyör. Tartani valahonnan valahová – még ha csupán egy szobában ülve is –, ez maga a fejlődés, ami önmagad, egyúttal tehát a Mindenség épülését is szolgálja. A depresszió a stagnálás egy szakadék mélyén, penészedés és leépülés, amikor nem önmagunkban süllyedünk el, hanem a semmiben… Csak indulj el egy úton, és alászolgája!
Újév – fogadalmak. Persze, hogy szárnyunkat szegi, ha például kímélőbb étrend betartását fogadtuk meg, bírjuk is három napig – aztán zabálni kezdünk, háromszoros tempóban. A fogadalmakat előre jól át kell gondolni, felmérni az erőnket, a cél fontosságát… röviden: komolyan kell venni őket! Magam még soha nem tettem újévi fogadalmat – a belső időmet és teremet élem, mért kötném a naptárhoz? –, idén viszont egyből kettőt is. Mert éppen „úgy jött ki a lépés”, na. Kíváncsi vagyok, betartom-e majd őket… No, általában egy terrier kitartásával szoktam ezeket megvalósítani. A mostani fogadalmaim is rendkívül fontosak számomra, spirituális és/vagy földrajzi (végre!) értelemben vett utazások lehetőségét biztosítják, végső soron tehát a mentális és testi egészségem megőrzését/visszanyerését szolgálják. Testi, lelki és szellemi értelemben vett elrugaszkodásra állok tehát készen. Tégy így magad is, barátom – mert erre valójában mindannyiunknak minden pillanatban készen kell állnia. A teljesség felé vezető úton.
Hogy közben ott vannak a „lélekölő robotban” telő mindennapok, és ilyenkor hogyan foglalkozzon az ember spiritualitással? Nem is gondolnád, sokszor milyen helyzetekben csírázhat ki számodra az öröm, a derű, a beteljesülés… csak nyitottnak kell lenni feléjük. Nyitott szemmel és szívvel járd a magad útját, ebben áll a nagy titok.
Ma január 21. van, szerencsés szám – és még messze a hétfő! (Bár a hétfőről mint hétkezdő napról is ugyanaz a véleményem, mint a januárról mint évkezdő hónapról. Ha pedig a heti munkakezdést tekintjük, akkor már sokkal rosszabb a vasárnap délután és este, amikor gondolatban iszonyodunk tőle: ha egyszer elkezdted, „benne vagy”, akkor már sosem olyan nehéz.) Holnap január 22., ami – amellett, hogy a magyar kultúráé is – Szent Vince napja: tegyél hát a vázába vincevesszőt, és kortyolgass el egy pohár jó bort, akkor is, ha nem vagy szőlősgazda. Ha hideg van, forralva. Hamarosan ideér 25-e is, a „pálforduló”: amennyiben eddig depresszióssá tett január bármelyik hétfője, vagy akármelyik hónap akármelyik napja, tégy 180 fokos fordulatot magad is. Mert tőled függ. Hogy miben hiszel… Ismétlem: a fény idebent van. Ahogyan a sötétség is.
Január hónap Janusról, a kapuk és átjárók római istenéről kapta a nevét, akinek két arca van, az egyikkel hátra, a másikkal előre tekint. Tégy így magad is: mérd fel bölcsen mindazt, amit már magad mögött tudhatsz, azután vizsgáld meg jól az előtted feltárulkozó horizontot is – és lépj! Át egy derűsebb világba, ahol nincsen pangás, nincs depresszió, nincsenek szomorú hétfők.
