Amikor a hátsó oldalak apró betűs vízállásjelentése nagybetűsen a címoldalra költözik át, akkor baj van. Érvényes ez akkor is, amikor a víz szilárd halmazállapotban jelenik meg a mederben, az illetékesek pedig sem mérni, sem saccolni nem tudják, mennyi van belőle. Valamennyit persze illik mondani, még ha nem is magyarázzák meg, mennyi az, amennyit mondanak. Ennek következménye az a képlékeny adatértelmezés, amely miatt olyan érzésünk támad, mintha nem sajátítottuk volna el az általános iskola második osztályának számtananyagát. Menjünk sorjában!
A jégjelentések sorra arról szóltak, hogy megérkeztek a magyar jégtörők azzal a céllal, hogy felszámolják a Dálya és a Borovo közötti 15 kilométeres jégdugót. Hogy pontosan hol kezdődik és hol ér véget ez a képződmény, arról ahány forrás van, annyiféle adat látott napvilágot. Mert valahol messze Dálya felett kezdődött/kezdődik, és közvetlenül Borovo felett ért/ér véget.
Ótos András felvétele
A jégtömegre vonatkozó adatok konkrétabbak, de cifrábbak voltak. Kezdődött a húszcentis jégvastagsággal, amely csakis olyan személytől származhatott, aki nem tudja, mennyi a húsz centi. Ez az adat elhanyagolható. A helyi körülmények ismerői által a közösségi oldalakon kiszivárogtatott adatok sokkal közelebb járhatnak a valósághoz, ezek ugyanis egy méter körüli jégréteget emlegetnek, amelyek a kanyarulatok sekélyebb, belső ívében akár kétméteresek is lehetnek, és kitöltik a teljes vízoszlopot. Ezeknek a derűlátás morzsáját is nélkülöző becsléseknek komoly valóságzamatuk van. Erre utalnak a gombosi vízmércére vonatkozó vízügyi adatok is, amelyek – jókora késéssel és kihagyásokkal tarkítva – olyan mértékű vízszintemelkedésről tanúskodnak, amelyek láttán boldogabb időkben félreverték a harangot. Az egy nap alatt kétméteres áradás ugyanis akkor is figyelmeztető, ha a mindenkori legalacsonyabb időszakos vízállások egyikére fut be, mert nem vízhozam-növekedésből fakad, hanem a jégdugó visszaduzzasztó hatásának eredménye. Mindez annyit jelentett: gond van, veszély (még) nincs.
A jég ugyan sok, de a vízhozam kicsi, és mindez mélyen a mederben van. Ráadásul észak felől befutott a Jégtörő VI. és a Jégtörő XI., ám ha valaki azt gondolta, hogy ténykedésük ezen a tájakon sétagalopp lesz, az a saccolt húszcentis jégvastagságot is elhitte. A jégtörők munkája nyomán hamar kiderült, hogy a jégvastagság méterekben kifejezett értéke áll közelebb a valósághoz. Az egész munkát pedig egy szakmai részlet bonyolította, és még bizonyos ideig bonyolítani is fogja.
Arról az apró részletről van szó, amelyet illetékeseink mindeddig széles ívben elhallgattak, vagyis hogy a jégtörők téves irányból voltak kénytelenek megközelíteni a jégdugót. Azt ugyanis szabályszerűen alsó vége felől kell megközelíteni, megtámadni, rombolni… Ekkor ugyanis a kiszakított táblákat, tömböket, torlasztöredékeket a folyó sodra elviszi, és a hajó újabb darabot szakíthat ki a jégdugóból. Ha azonban a felső vége felől, tehát völgymenetben haladva érkeznek a jégtörők, akkor előbb keresztül kell verekedniük magukat azon a jégrengetegen, amelyet utóbb fel is kell darabolniuk.
A tegnap reggeli horvátországi meg hazai jelentések egyaránt arról számoltak be, hogy a magyarországi jégtörők kemény jégbe vágták orrtőkéjüket. A jelentésekből azonban az is kiviláglik, hogy az általános iskola alsó osztályainak számtanát a Duna mindkét partján képlékenyen kezelik.
Az egyik jelentés arról számolt be, hogy a jégtörők éjszaka is viaskodtak a jéggel, majd az egyik hajó – a Jégtörő XI. – kettőkor kikötött Dálya központjánál (1353,2 fkm), a másik pedig a 1357,3 fkm-nél teljesített ügyeletet, és vigyázott arra, nehogy a járat újra befagyjon. A jelentés kitér arra, hogy a jégtörők eddig öt kilométert tettek meg, a célszakasz felén haladtak át, és folyamatosan dolgoznak mindaddig, amíg nem érik el a jégdugó alsó végét Borovo Selónál, a 1348. folyamkilométernél. Szép teljesítmény a jégfelszabadítók részéről, csak éppen azt nem értjük, hogyan lehet tizenöt kilométeres az a jégdugó, amelynek a fele öt kilométer. A hazai források négy kilométerre becsülik a megtett távot, a teljeset pedig továbbra is tizenötre taksálják. Ugyanakkor elmagyarázzák, miért törték fel az előző napokban Újvidéknél az állójeget, amelyet máskülönben – ezt a szakma mondja – nem szokás bántani. Erről a közeljövőben bővebben.
