2024. március 28., csütörtök

Új év, új jóslatok

Az ortodox újév első napjai is a regionális feszültségek fokozódásának jegyében teltek el. Provokációk, fenyegetőzések, vádaskodások, mindez olyan dolog, ami nem kedvez a gazdasági növekedés szempontjából, pontosabban, az ilyen folyamatok nem serkentik a hazai gazdaságot.

Ugyanakkor a realitások talaján és a politikai propagandától függetlenül is azt lehet mondani, gazdaságilag szolid évet zártunk, már csak azért is, mert a 2008-ban kezdődött pangást és gazdasági visszaesést követően a 2-3 százalékos GDP-növekedés is komoly eredménynek tekinthető, főleg ha ezt az eredményt évről évre meg is tudnánk ismételni. Természetesen a politikusok próbálják az optimizmus magját elhinteni, és hát ki ne tudná, hogy mindig van a nyilatkozataikban egy kis imázsépítés, egy kis pártpropaganda. A nemzetközi pénzügyi intézmények és szervezetek pedig még a legmagasabb fokú professzionalizmus és elfogulatlan viszonyulás esetén sem ismerhetik tökéletesen a hazai körülményeket. Két-három év adataiból és tapasztalataiból még nem lehet és nem is szabad hosszú távú következtetéseket levonni, de az utóbbi három év tapasztalatai azt mutatják, hogy a gazdasági növekedés nagysága végül a nemzetközi pénzügyi szervezetek által jósolt értéket meghaladja, de nem éri el a politikusok által előrevetített optimista jóslatokban megfogalmazott szinteket. Bíztató, hogy a Világbank a napokban már 2,8 százalékra emelte Szerbia idei GDP-növekedésére vonatkozó előrejelzését. A tavaly júniusban közzétett előrejelzéshez képest ez 0,5 százalékos emelkedést jelent. A jelentésben az olvasható, hogy becslések szerint 2018-ban és 2019-ben a bruttó hazai termék 3,5 százalékkal növekszik. A Világbank (optimista) szakértői szerint a globális gazdasági növekedés a múlt évi kedvezőtlen folyamatok után az idén mérsékelten felgyorsul és elérheti a 2,7 százalékot. Ennek tükrében nálunk a globális átlagnak megfelelő, vagy annál picit nagyobb bővülésre lehet számítani.

KORMÁNYFŐ KONTRA FISKÁLIS TANÁCS

Miniszterelnökünk év eleji megnyilvánulásaiban is dominált, hogy a bruttó hazai össztermék növekedésére, a pénzügyi helyzet stabilizálásának fokozására törekszik a kormány. Az átlagembereket viszont kevésbé tudja felizgatni, hogy 2,8, vagy 3,5 lesz-e a GDP növekedése, ha a saját zsebén ebből semmit sem érez. Bizonyított tény, hogy az életszínvonal növekedéséhez csak a tartósan évi 2 százalék feletti növekedés tudja megteremteni a feltételeket, ez az alapja az egésznek. Maga a kormányfő is azt mondta, hogy az idén az átlagbér 400 euró körül alakul, a cél azonban az 500 eurós átlag elérése, de erre még várni kell. Várakozásai szerint a növekedés üteme 2017-ben eléri a 3,5-4 százalékos szintet. Ugyanakkor a Fiskális Tanács közelmúltban kiadott jelentésében kételyeket fogalmaztak meg annak kapcsán is, hogy a növekedés elérheti a 3 százalékos szintet. A realitás talaján maradva talán a Fiskális Tanácsnak hihetnénk, ugyanakkor el kell ismerni, az utóbbi két évben a miniszterelnök becslései közelebb áltak végül a valósághoz, mint ahhoz, amit a Fiskális Tanács a jelentéseiben előrevetített. Az viszont elgondolkodtató, hogy a növekedés részben a mezőgazdaságban megvalósított, viszonylag jó terméseredményeknek köszönhető. Az idei agráreredmények pedig kevésbé függnek majd a kormánytól és kevésbé a regionális feszültségektől is, inkább az időjárás fogja befolyásolni a hozamok alakulását.

HOGY LESZ 6-BÓL MÍNUSZ 3?

A pénzügyminiszter elmondása szerint az idei költségvetés tervezetét 3 százalékos növekedéssel kalkulálták. Ha a növekedés ezt meghaladja, a pénzügyminiszternek kevesebb gondja lesz az állami pénzügyek alakításával. A probléma akkor jelentkezik, ha a bővülés ennél szerényebb lesz. Korábban egyébként soha nem volt példa arra, hogy egy szerb miniszterelnök ennyit foglalkozott volna a gazdasággal, ami viszont mindennek az alapja. A tényt már önmagában is értékelni kell, és közben talán abban is bízhatunk, hogy a választások előtti retorika és a regionális feszültségek esetleges fokozódása nem szorítja majd háttérbe a témát. Az évi 3-4 százalékos GDP-növekedéshez azonban pl. Az idén is 1,3-1,5 milliárd euróval kellene többet termelnünk. Ez nem lehetetlen, de nem egyértelmű, hogy meg is tudjuk majd valósítani. A pénzügyminiszternek, de az egész országnak is az lenne a jó, ha a növekedés legalább megközelítené vagy meg is haladná a költségvetés kiindulópontjaként vizionált 3 százalékot. A valóságban valószínűleg ez a plusz-mínusz 1 százalékos határértéken belül marad, ami nem okozhat komolyabb gondokat. Nem csupán példaként érdemes felhozni, hogy 2009-ben – pontosabban 2008 végén a 2009-es büdzsé megalkotásakor – az akkori kormány 6 százalékos növekedést tervezett, amiből végül mínusz 3,1 százalék lett, azaz csaknem 10 százalékkal kevesebb. Azt is túléltük, mondhatnák egyesek. Azóta is annak a terhét nyögjük, mondhatnák mások. Egyik a másikkal ellentétesnek tűnik, miközben mindkettő igaz…