Birkabunda, sál, kucsma, hócsizma: így állított be hozzánk a Zacsek, totál átfagyva és dideregve, mintha egyenesen az északi sarkról érkezett volna. Az előszobában leverte magáról a havat, és beszólt, hogy szívesen meginna egy nagyobb bögre forralt bort szegfűszeggel és fahéjjal, ha meg akarjuk menteni az életét.
– De lehetőleg verseci rizlingből legyen, mert annak van a legnagyobb gyógyhatása – tette hozzá.
– Mi történt magával, Zacsek? – fogadá őt atata, lesegítve róla a sarkvidéki felszerelést. – Csak nem a téli sportok valamelyikének adózott ebben a farkasordító hidegben? Korcsolyázott a befagyott Kis-Dunán? Vagy benevezett a vízkereszti jeges fürdőzésre, és edzést tartott?
– Eszem ágában sincs jeges fürdőt venni, még nyáron sem sportolok, nemhogy télen, mínusz tizenöt fokon! – tiltakoza a Zacsek. – A tányérantennát reparáltam a tetőn, a kemény fagy megrongálta a huzalt. Lefagyott a kezem!
– Miért nem várta meg a szebb időt, Zacsek? – csodálkoza atata. – Talán nem tud meglenni tévéhíradó nélkül? Kíváncsi arra, hogy mit intézett a miniszterelnök Indiában? Arra, hogy mennyire elkápráztatta az ázsiai vendéglátókat kormánya szenzációs eredményeivel? Már-már úgy állítják be, mintha azért utazott volna Indiába, hogy tanácsokat osztogasson eme nagyhatalom vezetőinek a gazdaság sikeres irányításáról.
– Egy frászt vagyok kíváncsi a Vucsicsra! Inkább annak örültem, hogy néhány napig nélkülözhettem bölcs nyilatkozatait és a kormány sikerpropagandáját. Hanem az anyósom kiszekálta a lelkemet, hogy nem nézheti kedvenc sorozatát, a Szulejmánt, pedig a mostani epizódban derül fény a hárembeli intrikákra.
– Jesszusom, le is eshetett volna a tetőről, Zacsek zomzéd! – rémüldöze amama. – Nem aggódott magáért a kedves anyósa, hogy lecsúszik és eltöri a lábát?
– De még mennyire, hogy aggódott! Rögtön megkérdezte, hogy befizettem-e elsején az életbiztosítást? Azt mondta, ne féljek a balesettől, mert igen szép summát szoktak fizetni már lábtörésért is, úgyhogy még jól is járhatok vele.
A Zacsek sógora nem volt ennyire szerencsés, mert az autójával egy kanyarban nekiment az útszéli fának és jól összetörte az elejét.
Bement a biztosítóhoz, hogy a jeges útra hivatkozva kérje a kártérítést.
– Sajnálom, uram, de nem tudunk fizetni – mondta az eladó. – Egyrészt aznap szépen fel volt takarítva az út, másrészt túl gyorsan hajtott. Ez garantált balesetveszélyt jelentett, tehát ön volt a hibás.
– Miért lettem volna én a hibás? És az nem jelentett balesetveszélyt, hogy azt a fát pont a kanyarba ültették?
Ámde nemcsak a zimankó okozott galibát a héten, hanem a cudar sipik is! A Tómó elnöknek például megtiltották, hogy karácsonykor meglátogassa a nemzettársakat Koszovóban, mely köztudottan Szerbiához tartozik.
– Azért jó, hogy nem hallgatott a tanácsadóira, és nem ült ki egy tábla sztiroporra a merdarei határátkelő elé, hogy tiltakozzon a tilalom miatt – szóla amama. – Ebben a sarkvidéki hidegben csak felfázott volna. Itt a meleg alsó se segítene!
– Ne beszélj butaságot, Tematild! – idegeskede atata. – Nem a munkatársai tanácsolták neki a sztiroporos tiltakozást, hanem a rosszmájú ellenzéki kritikusok. Emlékeztettek arra az elhíresült akcióra, amikor néhány évvel ezelőtt ellenzékiként úgy akarta kiharcolni a rendkívüli választások kiírását, hogy ülősztrájkot hirdetett, és kiült a szkupstina elé egy ilyen szigetelő lemezre. De csak azt érte el, hogy mindenki rajta mulatott.
– Hát ez ez év is jól kezdődik – bólogata a Zacsek. – Még csak január derekán tartunk, és máris sikerült összeveszni az összes volt jugó szomszéddal. A Dacsics Ivica a macedónokat, a horvátokat és a górac szomszédokat fenyegeti, ha Koszovó UNESCO-tagságára mernének szavazni, Pristina pedig azért tiltakozik, mert a franciák letartóztatták Haradinaj volt koszovói kormányfőt a Zlóbóék idejében készült vádirat alapján, pedig Hágában már felmentettek. Közben Szarajevó azért neheztel, mert a szerb elnök együtt ünnepelte a szerb entitás állami ünnepét Dodikkal, aki most már nyíltan is hangoztatja, hogy ki akarnak válni Boszniából. Utána pedig Szerbiával, Koszovóval és Cérnagórával egyesülve megteremtenék azt, ami a Zlóbónak nem sikerült: Nagy-Szerbiát. Ez pedig garantáltan megint háborút jelentene!
– Azért nem eszik olyan forrón a kását, Zacsek – inté őt a bölcs fater. – Először is hiába fenyegetőzik eme botcsinálta banjalukai főmufti, mert másnak is lesz beleszólása a boszniai ügyekbe. Másodszor, a Tómó vendégeskedése Dodikéknál nem annyira a külföldnek, hanem inkább a hazai patrióta választóknak szólt, hogy lám, mennyire szívén viseli a boszniai testvérek törekvéseit. Hátha ezzel sikerül maga felé billentenie a mérleget az áprilisi elnökválasztásokon, merthogy elég gyengék a kilátásai.
– Én nekem secko jedno, hogy ki lesz az elnök – kotyoga közbe amama. – Attól még nem lesz olcsóbb a krumpli a piacon, ha ennek vagy annak a pártnak az embere győz. Csak a Vucsics idegeit féltem. Láttam tegnap a tévében, tiszta ideg már most is, pedig hol van még a tavasz? Azt mondja, ne is számítsunk rá, hogy megmarad a kormányfői székben, ha nem az ő jelöltjük lesz az elnök. Mert ő akkor cumtrucc lemond, akár hogy is könyörgünk neki, hogy maradjon. Akkor meg mi lesz az országgal?
– Majd csak meglennénk valahogy nélküle is, Tematild. Csak a beképzelt vezérek képzelik magukról, hogy nélkülük összedől az ország. De attól tartok, hogy ezt az ígéretét is annyira tartaná be, mint az eddigieket.
Egy nagyvállalat igazgatójának a felesége macerálja a férjét.
– Drágám, már évek óta nem vittél sehová! Miért nem veszel ki végre két hét szabadságot? Elmehetnénk például síelni.
– Hogy jut ilyesmi az eszedbe, amikor tudod jól, hogy mennyi dolgom van a vállalatom irányítása körül!? Különben sem akarok olyan sokat távol lenni a munkahelyemről.
– Miért? Nélküled nem boldogulnának?
– De, igen, csak nem szeretném, hogy erre rájönnének.
PISTIKE, didergő biztosított és sarkvidéki tiltakozó
