A Zentai Történelmi Levéltár öt évvel ezelőtt kezdte el kutatni és kiadványokban feldolgozni a titói Jugoszlávia levéltári forrásait, aminek eredményeként az óév utolsó napjaiban megjelent a sorozat ötödik, Fejezetek a titói Jugoszlávia korai korszakából című kötete, amelyben öt magyarországi és hazai levéltári kutató tanulmányait olvashatják a korszak történései iránt érdeklődő olvasók.
A sorozat első kötete 2012-ben jelent meg, amely egyfajta forrásközlés volt, s a zentai városparancsnokság válogatott iratait tartalmazta – taglalta Molnár Tibor, a zentai levéltár szakmunkatársa, a nemrég megjelent kiadvány egyik szerzője. A következő kötet az 1944–45-ben történt események levéltári hátterét megvilágító fondjegyzék volt, amelyből kiderült, hogy a tartományunk területén lévő levéltárakban milyen forrásokat érdemes kutatni a témában – közölte a levéltáros. A sorozat harmadik kötetében Forró Lajos magyarkanizsai történésszel karöltve az 1944-es magyarellenes atrocitások Magyarkanizsán megtörtént eseményeit dolgozták föl.
– Ezzel a kötettel példát próbáltunk állítani arra, hogy egy-egy vajdasági település esetében miképpen kell feldolgozni levéltári dokumentumok és visszaemlékezések alapján a ’44-es eseményeket – mondta, s hozzátette, hogy sajnálatos módon ezt a kötetet Vajdaságban nem követte hasonló kiadvány.
– Talán Pintér Tamás tollából, a szenttamási történéseket illetően jelent meg egy ehhez hasonló kötet, de a levéltári kutatók 2011-től napjainkig nemigen forgatták ezeket az általunk bemutatott forrásokat – jegyezte meg.
A sorozat negyedik kötete a háború utáni Jugoszlávia első tíz évét dolgozza föl a nagypolitika terén, kitérve a Magyarország és Jugoszlávia közötti kapcsolatok alakulására, valamint a Zentai járás területén történt folyamatokat taglalja – emlékeztetett beszélgetőtársunk. Hozzáfűzte, hogy amikor elkészült ez a kiadvány, akkor úgy gondolták, hogy vannak még el nem mondott események, történetek, s így a most, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával megjelent ötödik kötet is ezt a második világháború utáni tízéves időszakot öleli föl.
– A korabeli pártiratokban sikerült nagyon jó, a Zentai járásra vonatkozó információkat találni, amit én dolgoztam föl, emellett a tanulmánykötet elkészítésébe bevontuk még Sajti Enikő tanárnőt és Vukman Pétert a szegedi bölcsészettudományi karról, Hornyák Árpádot, a budapesti Történelemtudományi Intézet munkatársát és Kovács Csabát, a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárának a munkatársát, akik mindannyian egy-egy szegmenst igyekeztek megvilágítani – mutatott rá Molnár Tibor.
A tanulmánykötetben Sajti Enikő a Jugoszlávia és Magyarország közötti államközi kapcsolatokat boncolgatta, különös tekintettel a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban működő jugoszláv bizottság tevékenységére, illetve a belgrádi magyar követ munkájára. Vukman a két ország vezető pártjai közötti kapcsolatokat taglalja, különös hangsúlyt fektetve a Rajk László elleni perre, hiszen ennek is számos és érdekes, Jugoszláviához kötődő vonatkozása van. Kovács Csaba a mezőgazdaság kollektivizálásának propagandáját boncolgatja – ismertette Molnár Tibor. Hozzátette, hogy ez utóbbi téma többnyire az akkori Magyar Szóban jelent meg. A tanulmány kitér arra is, hogy a korszak túlélői, szenvedői hatvan év távlatából miképpen emlékeztek vissza ezekre az eseményekre; a szerző megszólítja azokat, akiktől elkobozták a termőföldeket, és azokat is, akik addig föld nélküli napszámos emberek voltak, és azt gondolták, hogy termőföldhöz jutnak, ami által a maguk urai lehetnek, holott őket is bekényszerítették a termelőszövetkezetekbe.
Hornyák Árpád a jugoszláv nemzeti kisebbségek háború utáni helyzetét taglalja, különös tekintettel a magyarság helyzetére, s ebben pontos képet kapunk arról is, hogy mi volt az a vízválasztó, aminek köszönhetően kiderült, hogy a magyarok nem jutnak a németek sorsára. Molnár Tibor pedig a szűkebb pátriánkban készült pártanyagok alapján igyekezett bemutatni a folyamatokat.
– Nagyon érdekes, hogy a pártbizottság, a „komitét” éves jelentéseiben a kommunista párt milyen sokat foglalkozott saját magával, s hogy mennyire lényeges volt számukra, hogy nyilvántartsák a tagságot, és tömegesítsenek – mondta a szerző, s hozzátette: a nagy tömegesítésnek az lett az átka, hogy bár a kommunistáknak kellett volna az akkori társadalom számára példaképül szolgálniuk, de bekerültek különböző gyenge jellemvonású emberek is. Ezenkívül a tanulmányban szó van a gazdaság fejlesztéséről, a mezőgazdaság kollektivizálásának a népszerűsítéséről és a beszolgáltatások időszakáról is. A jelentésekben szó esik a művelődési életről és az oktatás helyzetéről, sokrétű és érdekes adatokat tudhatunk meg arról az időszakról.
Molnár Tibor elmondta, hogy már a sorozat következő kötete is körvonalazódik, s megjegyezte, hogy már le szeretné zárni ezt az időszakot, és a múlt század hetvenes–nyolcvanas éveivel foglalkozni, amikor már jobban éltünk, és Zentán pezsgő ifjúsági, művelődési és sportélet folyt.
A Bethlen Gábor Alapkezelő támogatásával, a Zentai Történelmi Levéltár gondozásában megjelent kiadványt január 26-án mutatják be a Zentai Alkotóházban.
