Hétfőn este a Zentai Alkotóházban Környékkép címmel megnyílt Kozma Laura fiatal csantavéri – jelenleg Szabadkán élő – képzőművész első önálló tárlata (amit a szabadkai Klein House-ban már láthatott a közönség). Hugyik Richárd, a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ igazgatója felvezető beszédében elmondta, ezzel a kiállítással szeretnék elkezdeni azt a tervezett sorozatot, ahol fiatal, feltörekvő vajdasági művészek munkáit mutatnák be ezen a hangulatos helyszínen, helyet és teret adva ezáltal tehetségük kibontakoztatásának.
Laura képzőművészetet és művészettörténetet tanít Szabadkán egyszerre három iskolában. Huszonöt évig lakott Csantavéren, onnan ingázott Szabadkára a Politechnikai Középiskolába, ahol nyomdaipari terméktervezést tanult. Ezt követően Szegeden a Juhász Gyula Pedagógusképző Karon sajátíthatta el jobban a képzőművészet egyes területeit, és itt is végzett 2013-ban képábrázoló és grafikus szakon. Saját elmondása szerint szeret kísérletezni, több technikát kipróbálni. A témája viszont immár állandósulni látszik: elsősorban a konstrukció, az épületek és a kompozíció szerkezete foglalkoztatja. Falusi és városi tájakat ábrázol, melyeken élő szereplő, erős színek és árnyékok nélkül jelennek meg a környékünk jelenetei. Olyan alkotó és tanár szeretne lenni, aki a diploma után is használja a megszerzett tudást, példát mutatva ezzel a diákoknak, hogy mivel lehet eredményesen foglalkozni, ha komolyan veszünk egy tantárgyat.
– Nem vesszük kellően komolyan a művészeti-társadalmi manifesztumok világformáló erejét. Ez a megállapítás sajnos több valamiféle maszatoló-semmitmondó általánosságnál, tényként kell kezelnünk. Ellenkező esetben a kiállítás után az utcaköveket szednénk fel a főtéren, vagy Kozma Laura-vörösre festenénk a Tisza kopottas-sárgálló zentai hídját – kezdte megnyitó beszédét a kiállítást méltató Patócs László, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy a jelen világot bizony ideje lenne kimozdítani nyugvópontjából, és ezen aktusban kevés dolog érdemelné meg az érintetlenül hagyást – ezen ritkaságok közé tartoznak Laura itt kiállított munkái, melyekben „a képek nyelvén tesz tanúbizonyságot az ingázás transzcendenciájáról, az erózió és az alakulás apoteózisáról”.
