Vitkay Kovács Vera és dr. Temesi Mária
A Vitkay Kovács Veráról elnevezett sikeres nemzetközi énekversenyről a rendezvény utáni napokban beszélgetünk a verseny névadójával, az újvidéki Szerb Nemzeti Színház Operájának egykori primadonnájával, nyugalmazott egyetemi tanárnővel és férjével, Vitkay-Kucsera Lászlóval, aki Marta és Florian Balažzsal, a FloriArt Polgári Egyesület fő szervezőivel együtt fáradozott azon, hogy az idén is megvalósuljon ez a komolyzenei rendezvény, amelynek célja a szólóénekes-utánpótlás nevelése.
A művésznő, aki nagyszerű pedagógus, örömmel újságolta a legfontosabbat:
– Dr. Temesi Mária opera-énekesnő, a Magyar Állami Opera nagykövete mondta, soha nem hallott ilyen sok szép hangot, mint ezen a versenyen, amelyen zsűritag volt. Ő különben kiváló egyetemi tanár, aki nagy figyelemmel kíséri diákjainak a fellépését, és segíti karrierjüket. Növendéke, Baracskai Judit kapta a laureát díjat.
László elmondta, első évben 33, tavaly 76, az idén 47 énekes vett részt az újvidéki nemzetközi versenyen. Az idén a verseny megszervezésére a zeneiskolában egy későbbi időpontot kaptak, amelyről bebizonyosodott, hogy nem megfelelő, mert ugyanabban az időben sokféle rendezvényre került sor a városban. Mivel a verseny elodázódott, kevesebben neveztek be Szlovéniából és Horvátországból, ahol az iskola fizeti az útiköltséget. A tanárok már előbb jelentkeztek más rendezvényekre. A FloriArt a pénzgondok ellenére elsősorban a Magyar Nemzeti Tanácsnak, az Isidor Bajić Zeneiskolának, valamint a tartománynak, a városnak, az Újvidék Szállodának köszönhetően színvonalas rendezvényt szervezett. Anyagiak hiányában azonban nem tudtak semmilyen díjat A SZERETET LELEMÉNYES
A művésznő elmesélte, hogy Tonči Petković zágrábi énektanár két növendékével, Dina Jularićtyal és Roko Radovannal érkezett az újvidéki megmérettetésre. Az énekesek a saját csoportjukban elsők lettek. Nem akartak fellépni az esti gálakoncerten, mert, miután kifizették az utazás és az itt-tartózkodásuk költségeit, nem maradt pénzük. – Emiatt ne legyen gondjuk – mondtam. – Főztem egy nagy lábasban szármát (töltött káposztát), behozom. Így is lett. Megterítettem a zeneiskolában. Szépen megebédeltek, aztán gyönyörűen énekeltek a gálaesten.
Az opera-énekesnő fontosnak tartja, hogy a fiatal énekesek minél sűrűbben lépjenek fel, így a tanárok megismerik őket, ők pedig megtanulják, mit jelent fellépni a színpadon.
– A nemzetközi énekversenyünk lehetőséget kínál a fejlődésre és az ismerkedésre. A megmérettetésen kívül fontos a barátkozás és a véleménycsere énekes-tanár között – vallja a koncerténekes, operaénekes és pedagógus.
MINDEN SZABADIDŐMBEN ÉNEKELTEM, ZONGORÁZTAM
– Szegénységünk ellenére a szüleim béreltek zongorát, ezért majd hanyatt esetem, amikor utólag megtudtam, hogy a Zeneakadémiát végzett diákjaimnak nem volt hangszerük, amin gyakorolnak, s emiatt sokszor felkészületlenül jöttek. Szigorú tanár voltam, de boldog vagyok, hogy minden diákom, aki kitartott a gyakorlásban, a szakmájában dolgozik: operaénekes, koncerténekes, zenetanár… Nem kaptam nagyon tehetséges diákot, mindegyiket nekem kellett énekessé nevelnem. Ezt azért tudtam, mert engem technikailag rosszul vezettek a tanárok, és sokat dolgoztam magamon. Ezt ajánlottam a diákjaimnak is. Mi, tanárok ugyanis csak azért vagyunk, hogy megmutassuk, mit hogyan kell… A heti két óra kevés, ezért minden attól függ, hogy ki mennyire tudja, akarja magát teljesen a zenének szentelni. Ha az ember művész, privát élete nincs. Szerencsére a férjem megértő partnerem.
Vitkay-Kucsera László, a férj elmondja, gépészmérnök volt a repülőszakon. Tizennyolc évig katonatiszt is, sokáig Szkopjéban, és állandóan kapcsolatban volt a színházzal, operaénekesekkel. A lányukból, Vitkay-Kucsera Ágotából is kiváló operaénekes és pedagógus lett.
Vitkay Kovács Vera drámai szoprán. Mindenhová elsősorban az olasz repertoárt, Verdi és Puccini operáit vitte, teljes szívvel-lélekkel énekelte Magyarországon, Romániában, Bulgáriában, Jerevánban, Oroszországban, Kairóban, Párizsban, Görögországban és másutt.
– Az énekesnek bele kell vinni a lelkét abba a szerepbe, amelyet alakít. A műdalok énekelésekor is fontos átgondolni a dalok szövegét. Nem elég naponta két órát énekelni, kilencet kell, illetve törődni kell a szereppel, sokat olvasni és kutatni a kort, amelyben játszódik a darab.
Együtt a család
A TESTI ERŐNLÉT IS FONTOS
Sok évvel ezelőtt olvastam arról, hogy a művésznő a lakásban helyben futással tartja meg az erőnlétet.
– Igen, futottam. Három hétig két és fél percet futottam helyben, két nap szünettel. Aztán emeltem mindig a két és fél percet. Aztán elértem a fél órát, azt elég volt hetente kétszer. Ennek köszönhetően úgy mentem fel a hatodik emeletre, hogy nem is éreztem. Színpadon feküdnöm, mozognom, rohannom kellett, és közben énekelni, ezt kondíció nélkül kivitelezhetetlen. Most is tornázok reggelente. Igaz, hogy az ágyban. Kicsit sérült a térdem egy autóbusz-baleset óta.
Különben a megfázás az énekes legnagyobb ellensége – teszi hozzá. – Vigyázni kell a hangszálakra, amelyek előadás után ki vannak csiszolva. Ezért előadás után mindig sálat tettem a számra, és irány haza!
Vitkay Kovács Vera rengeteg munka, fellépés, számos díj, hatvankét évi szolgálat után végre nyugdíjasként élvezi mindazt, amire eddig nem volt alkalma.
– Kilencig alszom, tornázom, megreggelizem. A szomszédasszonnyal megiszom a kávét, utána bevásárolok, főzök. Ebéd után lepihenek. Este nézem a tévét, vagy hangversenyre, előadásra megyünk a férjemmel. A szilvesztert otthon töltjük kettesben.
