2024. április 23., kedd
KOSÁRLABDA

Fél idény alatt teljesítette az elsődleges célt

Harkai Hunor Topolyáról indult, s Pesten, Máltán és Dánián keresztül jutott el Írországba

A topolyai születésű Harkai Hunor fiatal kora ellenére már komoly kosárlabdaedzői pályafutást tudhat maga mögött. Dolgozott Szerbiában, irányította a Ferencvárost, később Máltán kapott munkát, majd Dániába szerződött. Ez év szeptemberétől az írországi Portlaoise Panthers Basketball Club vezetőedzője, ő irányítja mind a férfi, mind női felnőtt csapatot. Az ünnepeket itthon töltötte, így volt alkalmunk beszélgetni eddigi tapasztalatairól.

Júliusban írtad alá a szerződést az új egyesülettel, milyenek az eddigi írországi tapasztalatok?

– Jobb annál, amit vártam. Mielőtt eligazolok egy új országba, mindig utánanézek, milyen színvonalon van ott a kosárlabda, klub- és válogatottszinten egyaránt. Általánosságban az ír játékosok magas intelligenciával rendelkeznek, és ami számomra fontos, és örülök neki, nagyon nagy harcosok. A klubunkban mind férfi, mind női vonalon jellemző ez, bármely csapatot vezetem, az utolsó másodpercig küzd. Sok mérkőzésen vesztes helyzetből, a padlóról álltunk fel, és végül nyertünk. Soha nem gondolkodnak azon, hogy melyik csapat a jobb, még akkor sem, ha papíron esetleg erősebb játékoskerettel is rendelkezik az ellenfél. Akkor is úgy állnak hozzá, hogy azt negyven perc alatt a pályán kell bizonyítani, nem pedig a papírforma dönti el, hogy ki győz.

A női csapat jelenleg ötödik a szuperligában. Mennyire vagy elégedett az eddigi szereplésükkel?

– Az idény előtt igazoltuk Amerikából Nicole Sterlinget, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Jelenleg ő a liga legmagasabb pontátlagú játékosa. Már az elejétől fogva nagy potenciált láttam benne, de nem gondoltam, hogy a legjobb lehet majd a későbbiekben. Sokat foglalkoztam vele külön még a bajnokság kezdete előtt. Jelenleg olyan pozíción játszik, amin előtte Amerikában nem játszott, csak nagyon kevés lehetőséget kapott egy-egy mérkőzésen. A fáradságos munka végül meghozta gyümölcsét! A lányokkal jelenleg az ötödik helyen osztozunk egy másik csapattal, számunkra ez már most nagy eredmény, ugyanis ez a csapat a tavalyi idényben majdnem kiesett a szuperligából, az utolsó meccsükön sikerült kiharcolni a bennmaradást. A bajnokság második felében nagy esélyünk van rá, hogy a rájátszásba is bekerüljünk, a legjobb négy csapat közé. A mögöttünk lévő csapatokat sikerült megvernünk idegenben, velük már csak hazai pályán találkozunk, ahol természetesen a győzelem a cél. Amennyiben az előttünk lévő csapatok közül egyet-kettőt sikerülne elcsípni, akkor reális eséllyel a legjobb négy között zárnánk.

A férficsapat jelenleg a harmadik liga éllovasa.

– Elégedett vagyok, hiszen a csapat kizárólag saját nevelésű, ír játékosokból áll. Eddig mindössze egy vereséget szenvedtünk, emellett 11 győzelmünk van. Ebben a rangban a kupában is indultunk, és bekerültünk a döntőbe, amit január 20-án játszunk majd hazai pályán.

A férfi- és a női csapatot is te irányítod, nem nehéz egyszerre két fronton is helytállni?

– Nem nehéz, hozzászoktam már az évek alatt, mivel Máltán, Dániában, illetve Magyarországon is több csapat munkájáért feleltem egy időben. Nem megterhelő számomra, de természetesen észben kell tartanom, hogy különböző kombinációkat játszunk, az edzések is különbözőek, hiszen a két szakág is igencsak más. Mindkét vonalon van tapasztalatom, az évek során arra is rájöttem, hogy nem csak a saját módszereimet és a szerb kosárlabda stílusjegyeit kell alkalmaznom. Meg kell értenem, hogy azok a játékosok, akik más stílusban, más mentalitásban nevelkedtek, más technikai és taktikai alapokat kaptak. A velük való munka során tiszteletben kell tartanom, hogy mit tanultak meg, és e mellé kell adnom valami pluszt, mivel ha teljesen úgy formálnám őket, ahogy az Szerbiában történik, akkor az eredmények elmaradnának.

Milyen szinten van Írországban a kosárlabda?

– Válogatottszinten jelenleg a B divízióban szerepelnek, a nyolcvanas években egyáltalán nem voltak rosszak, viszont a kilencvenes években történt néhány melléfogás a szövetség részéről. Az ott dolgozó szakemberek többsége azt mondja, az elmúlt években kezdtek fejlődni, és ezért van, hogy az utóbbi időben egyre több külföldi játékost és szakembert szerződtettek.

Te szeretsz Írországban?

– Nekem nagyon tetszik az emberek mentalitása, egyes viselkedésformákat nézve hasonlítanak ránk. Nagyon barátságosak, a külföldieket rögtön befogadják, nagyon közvetlenek. Az emberek mosolygósak, víg kedélyűek. Az is pozitívum számomra, hogy ott is hasonló településen élhetek, mint Topolya, hiszen Portlaoise városa megközelítőleg akkora. Egy kis közösségben vagyok, amely szereti a sportot.

Elismerik a munkádat?

– Elismerik, hiszen az eddig elért eredményeink magukért beszélnek. Ezt nem is várták el tőlem, mivel az elsődleges feladatom az volt, hogy a női csapat bennmaradjon a szuperligában, amit már a bajnokság első felében biztosítottunk, a férfiaknál pedig a csapatépítés volt az elsődleges cél, vagyis egy olyan csapat felépítése, amely a második ligában is megállná a helyét, s ez szerintem már sikerült is.