Képtelen volt saját erőből (a pénzpiacról) összegyűjteni a csőd elkerüléséhez nélkülözhetetlen ötmilliárd eurónyi friss tőkét a Banca Monte dei Paschi di Siena (MPS), ezért az olasz kormánynak kellett mentőövet dobni az ország, egyszersmind a világ legrégebben működő bankjának. Az 1472-ben alapított toszkánai székhelyű pénzintézet részben a rossz (vissza nem fizetett) hitelei, részben elhibázott befektetései (egy korábbi bankvásárlás) miatt került kilátástalan helyzetbe. Olyannyira, hogy külső segítség nélkül napokon belül be is zárhatott volna.
Az utóbbi fél évtizedben az államnak immár másodszor kell a zsebébe nyúlnia, hogy megmentse a teljes összeomlástól Olaszország harmadik legnagyobb bankját. Ezúttal azonban az EU új szabályzatát is be kell tartania. Ennek lényege: a bank megmentésére, túlélésére szánt összegnek csak egy részét adhatja az állam (adófizetői pénzből), a többit az intézmény kötvényesei és adósai kötelesek biztosítani. Az MPS veszteségeinek egy részét tehát áthárították az elsődleges befektetőkre.
Ahhoz, hogy a bank pénzügyileg saját lábon maradjon, nem elég a segítség (tőkeinjekció), illetve mentés, meg kell még szabadulnia az óriási (majdnem 28 milliárd eurós) nem teljesítő hitelállományától is.
A bedőlt vagy problémás hitelek okozta veszteségek miatt nemcsak az MPS jutott bajba, hanem az olasz bankszektor java része. A bankok kétes adósságainak összértéke ugyanis eléri az ágazat hitelállományának a 18 százalékát (az uniós átlag háromszorosát), vagyis 360 milliárd eurót. Az is lehet, hogy a rossz hitelek értéke ennél is magasabb.
A piac bizalma emiatt teljesen megingott az ágazat iránt.
Ha tehát az MPS bedőlt volna, ez súlyos megrázkódtatást okozott volna az olasz bankrendszerben (magával rántott volna több gyengélkedő pénzintézetet) és az EU-ban, különösen pedig az euróövezetben.
A siralmas olasz bankrendszert sok szakértő időzített bombának tartja, s már jó ideje sürgeti az „aknamentesítést”. Rómának ezért mindenképpen lépnie kellett, hogy megakadályozza a katasztrofális következményekkel fenyegető bankpánik kialakulását. Az európai pénzpiacok ugyanis tartottak az MPS csődjétől, ami dominóhatást válthatott volna ki az olasz és az uniós pénzügyi szektorban.
A parlament minapi beleegyezésével a kormány húszmilliárd eurós bankmentő alapot hozott létre, amelynek segítségével (állami beavatkozással) menti a rászoruló pénzintézeteket. Az MPS mellett ugyanis több másik, bajba jutott kisebb bank vár tőkeemelésre.
A tervnek azonban van két gyenge pontja is: a nyakig eladósodott kormány csak újabb kölcsönökből tudja előteremteni a bankmentésre szánt összeget, holott a GDP-hez mért államadósság már így is 133 százalék (2230 milliárd euró), amely Görögország után a második legmagasabb az EU-ban. Igaz, az olaszországi helyzet jelentősen eltér a görögökétől, mivel az adósság (államkötvények) zömét a lakosság birtokolja, vagyis az államot a polgárok finanszírozzák. A lakosság megtakarításai ugyanakkor bőven fedezik a hiányt, ezért külső hitelekre semmi szükség.
A másik gyenge pontja a kormány bankmenőt programjának a pénz. Szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az állami mentőcsomagba sokkal nagyobb összeget kellene tenni, nem húszmilliárd eurót, hanem legalább 38 milliárdot, vagy inkább 52 milliárdot.
