2024. március 29., péntek

A Pechán-terem

Pechán József Palánkáról Verbászra költözésének és gazdag festői munkássága megkezdésének 120. évfordulója alkalmából a verbászi Városi Múzeum munkatársainak, Silvija Vulanović és Pavle Orbović custosoknak a vezetésével berendezték a Pechán József-emléktermet. Valóban impozáns ez a tíz-egynéhány méter hosszú és öt-hat méter széles terem, gazdagon megtöltve azokkal az eredeti festményekkel és dokumentumokkal, amelyeket a festő fia, Pechán Béla (ugyancsak festő) még harminc évvel ezelőtt végrendeletileg a városra hagyott.

Ma már köztudott, Pechán József (1875–1922) a mai Vajdaság legjelentősebb szecessziós festője, képeinek értéke a magasba emelkedett. Jeles Hollósy Simon-tanítványként Rippl-Rónai József, Kernstok Károly, Ziffer Sándor, Medgyessy Ferenc, Egry József, Nagy István… baráti körébe tartozott, s már Nagybányát is megjárva, 1912-ben ott volt a budapesti Művészház alapító tagjai között. Előtte Budán műterme volt, sorra festette az otthoni táj jellegzetességeit: a sokalakos Szüret a Bácskában című művét, a dunai komp átkelését ábrázoló alkotását, a nagy zsongást idéző Debellácsi vásárt meg a déli napsütésben nászutukról fiákeren távozó fiatal szerelmespárt. A múlt századfordulón, a szecesszió akkor divatos stílusában megfestett képek ezek, s ennek dokumentumai láthatók e teremben: önarcképek, utcarészletek, fürdőzők egész sorozata, egy 1913-as szarajevó–dubrovniki utazás hiteles és megrázó képi emlékei. Már ekkor szabadkőműves volt, Pesten a Podmaniczky-páholynak a tagja, majd hazaköltözése után a zomborinak. „Székfoglaló” festményei visszakerültek a családi hagyatékba, s most is részét képezik a múzeumi gyűjteménynek. Akárcsak azok a részletekig kidolgozott, alapszabályzattal ellátott tervei, amelyek arról tanúskodnak, hogy 1910-ben Palicson szeretett volna létrehozni egy festőiskolát, majd a tizennyolcas fordulat után Újvidéken képzőművészeti iskolát, Belgrádban pedig királysági képzőművészeti egyesületet. Pechán örökös tervező is: középületeket, strandfürdőt, a kaszinók részére tánc- és zenetermeket, kiállítótermeket tervezett.

Mindezt újra látva ebben a múzeumi környezetben, önkéntelenül is eszünkbe jut az, amit annak idején a családtagok meséltek, miszerint a festő apa és nagyapa 1896-ban került Verbászra mint fotográfus és arcképfestő. Üvegezett folyosót bérelt műteremnek, és feleségével csakhamar Közép-Bácska első számú „képírója” lett, rengeteg fénykép került ki és maradt fenn a mai napig ebből az Atelier del Monte nevet viselő fényképészeti szalonból.

Amikor a nyolcvanas évek elején Bela Duranci művészettörténésszel monográfiát jelentettünk meg A két Pechán címmel a Forum Könyvkiadónál, Pechán Béla (1906–1986) – a verbászi gimnázium nyugalmazott képzőművészet-tanára – így jellemezte az apját: „Leírhatatlan víg kedélye, bohém természete és barátaihoz való ragaszkodása volt azon jellemvonása, amely oly kedélyessé tette személyét. Baráti körökben leginkább ő volt a központ. Sziporkázó szellemességével, humorral telt élcelődéseivel, alkalmi verseivel, hegedűjével, mandolinjával, csellójával vagy gitárjával mindig a kedélyesség nívóján tartotta a társaságot, barátait, mert kitűnő zenei tehetség is volt. Zongorázott is, és fújta a Waldhornt.”

Tegyük hozzá: több, máig megmaradt zenedarabot írt (Gavotte-ját sokszor adták elő egykori vonósok), de komponált hegedűszólókat és melódiákat is. Szatirikus versei, élcelődései jelentek meg az akkori magyar és német nyelvű lapokban. Több vígjátékot is írt, amelyekhez kuplékat komponált, s ezeket nemcsak maga rendezte, hanem játszott is bennük. (A főbíró című színművében együtt játszott Szenteleky Kornéllal.) Azonfelül, hogy mindenekelőtt festő volt, hozzáértően kezelte a vésőt, így több szobra is született.

Képeinek jelentős része magyarországi magángyűjteményekben van, de a családi hagyatékban maradt mintegy huszonöt alkotása és a családi relikviák jelentős része ezentúl megtekinthető lesz ezen az állandó kiállításon. Reményeink szerint sikerül restaurálni majd a verbászi evangélikus templom részére 1909-ben festett 4 × 8 méteres mennyezetfestményét, amely a Luther a wormsi bíróság előtt címet viseli. Az említett monográfia írásakor még sikerült felvételt is készítenünk erről az al seccóról, de a 2008-ban megjelentetett újabb monográfiánk készítésekor a templombelső már oly romossá vált, hogy ez a festmény és az ugyancsak Pechán József által festett oltárkép is jelentősen károsodott. Vigasztaló viszont, hogy a reformáció ötszázadik évfordulója alkalmából, németországi adományokból, jövőre felújítják a Vajdaság területén található legnagyobb evangélikus templomot, amely a túloldalon álló ugyancsak nagy református templommal máig a város jellegzetessége. A múzeum Pechán-terméből pedig mostantól egyenes rálátás nyílik mindkét templomra.

(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)