2024. március 28., csütörtök

A kultúra megtartó erejéről

A zombori Petőfi-ösztöndíjas szemszögéből

Tóth Adorján Márton, a Magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi Sándor-program ötven ösztöndíjasának egyike, tavaly szeptemberben érkezett Vajdaságba. Egy hónapot Szabadkán töltött, onnan járta be kollégáival a tartományban a szórványközpontokat, azóta pedig a Nyugat-bácskai Szórványközpont berkein belül teljesít közösségi szolgálatot.

A program célja az egykori Monarchiához tartozó országokban kisebbségbe, emellett szórványlétbe kényszerült, egyre fogyatkozó magyarság önazonosságának megőrzése, az ehhez nyújtható segítség biztosítása. Ennek értelmében a program ösztöndíjasai Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, Szlovákiában, Csehországban, Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában és Dél-Lengyelországban teljesítenek szolgálatot az ottani magyar közösség javára.
Márton Erdélyből érkezett Zomborba, eddigi tapasztalatai alapján úgy látja, Nyugat-Bácska magyarsága nagyon összetartó, ragaszkodik nyelvéhez, hagyományaihoz és kultúrájához. Szívesen öltöznek népviseletbe, táncolnak, muzsikálnak, vagy verset mondanak. Szerinte ebben jelentős szerepe van a szervezett művelődési életnek, hiszen errefelé rendezvény rendezvényt ér, ami ilyenkor, az év vége felé természetes is, ám egyébként is gyakoriak a kulturális események. Márton igyekszik mindenütt megjelenni, részt vállalni a munkából, ilyen alkalmakkor gyakran előveszi hangszerét, és népzenére tanítgatja a gyerekeket. Klasszikus nagybőgő szakon végzett ugyanis a kolozsvári zeneakadémián, majd Németországban szerzett mesterfokozatot. A népzene oktatása során persze nem a bőgőt cipeli magával, hanem a brácsával ismerteti a lurkókat.
Négy évre nyúlt németországi tartózkodása után azért jelentkezett a Petőfi-programba, mert kíváncsi természete idegen földre készteti, ahol továbbadhatja fölhalmozott tudását és ismereteit.
– Amit én eddig hozzá tudtam tenni a Nyugat-bácskai magyarok identitásának megőrzéséhez, az az, hogy gyerekeket tanítok azokra a játékokra, népdalokra, amelyeket annak idején tanultam Kallós Zoltán Kossuth-díjas erdélyi magyar népzenegyűjtőtől, és amelyektől én magyarnak érzem magam. Fontosnak tartom, hogy ezt továbbadjam. Úgy érzem, hogy mindez az itteni gyerekeknek is betekintést jelent az erdélyi magyarságra, az ottani népi mozgalomra és kultúrára – mondta Márton.
Márton a zene elkötelezettje, a Tokos zenekarral 2014-ben a Fölszállott a páva tehetségkutató győztese volt a hangszeres szólisták és zenekarok mezőnyében, bőgőzött a Kolozsvári Állami Magyar Operában, valamint az ottani Filharmóniában is. Itteni tapasztalatai nyomán úgy érzi, az előző korosztályok megtették kötelességüket, elplántálták a fiatalokban a népzene és a folklór szeretetét. Jelenleg a bácsgyulafalvi iskolában tanítja rendszeresen népzenére a diákokat, valamint a doroszlói alapítású Kuckó Gyermeksarok bezdáni csoportjában.
A Petőfi Sándor-program Zomborban „szolgáló” ösztöndíjasa szerdán számolt be a Dunatáj Egyesülés szervezte civil szervezetek találkozóján eddigi munkájáról, elemezte tapasztalatait, vázolta a jövőre vonatkozó elképzeléseit.
A hátralévő csaknem félévi itt-tartózkodására szóló terveiből a következőket emelte ki:
– Minél több iskolába szeretnék eljutni, hogy zenére, táncra oktassam a gyerekeket, de akár az érdeklődő fiatalokat, felnőtteket is. Természetesen nem mindenki fogékony a hangszeres előadásra, és nem szeretne zenét tanulni. Nos, számukra is akad valami a tarsolyomban. Hozzájuk ismeretterjesztő, zenével tarkított előadásokkal szeretném közelebb hozni a magyar népi és népzenei kultúrát.