Az amerikai központi bank szerepét betöltő FED már egy évvel ezelőtt megkezdte a kamatemelést, de a láthatóan körültekintően és óvatosan végrehajtott manőver újabb lépésére egy évet kellett várni. A FED lépései úgy is felfoghatók mint a kapitalizmusra jellemző ciklikus megrázkódtatások kivédésének kísérlete, az ilyen intézkedésekkel ugyanis a jegybank tompítani szeretné a ciklikus megrázkódtatások következményeit. Ez azonban a dolognak csupán az egyik vetülete. A világ pénzügyei különféle szálakon kötődnek egymáshoz. Az egész világgazdaságra egy zsineggel összekötözött, hatalmas kártyavárként tekinthetünk, ami ha dőlni kezd, mindenki megérzi. Ugyanakkor a kártyavár azért nem jó hasonlat, mert a kártya lapjai egyformák, legalábbis a méretűk, a világgazdaság viszont néhány hatalmas, egy kevés közepes, és sok kicsi lapból tevődik össze. Ha Szerbiában kamatot növelnek vagy csökkentenek, azt más országok lakói nem nagyon érzékelik. Az amerikai jegybank viszont amikor 0,25 százalékkal kamatot emelt, az ebből eredő árfolyamváltozás miatt országunk államadóssága 80 millió euróval nőtt meg.
FONTOS A MÉRET
A világgazdaság globalizációja során az áru, a pénz, az információk, de még az emberek is egyre akadálytalanabbul kezdtek áramlani a Föld egyes térségei között. Az országok, de a kisebb-nagyobb cégek, vállalatok is ma már rengeteg látható és láthatatlan szállal kapcsolódnak egymáshoz. Lényegében a természeti jelenségekhez hasonlítható a folyamat. A nemzetközi kereskedelem volumene az elmúlt 25 évben kétszer olyan gyorsan nőtt, mint a világgazdaság egésze. A világ kétszáz legnagyobb cégének forgalma adja Földünk összesített GDP-jének mintegy harmadát. A folyamat egyik alapvető és hangsúlyos jelensége, hogy ugyanezek a cégek a világ munkaerejének körülbelül az egy százalékát foglalkoztatják. Ez az elképesztő aránytalanság egy tipikus jellemzője korunknak, és egyben azt is mutatja, hogy milyen trendek fejtik ki hatásukat a világgazdaságban. A hatalmas, fejlett csúcstechnológiát felhasználó cégek nem gonoszságból, rosszindulatból működnek kevés alkalmazottal, hanem azért, mert a tevékenységüket sikerült messzemenően gépesíteni, automatizálni. Valamikor közhelyes megállapításnak számított, hogy a tőkések kizsákmányolják a munkásaikat azzal, hogy a kapitalista által megszervezett termelés során a tulajdonos számára termelik a profitot, a munkabérüket pedig a piaci viszonyok alakítják, nem pedig a valós hozzáadott érték nagysága befolyásolja. A fejlett országok műszaki és technológiai fölénye mára már nyomasztóvá vált. Nem minden esetben vizsgálhatjuk azonban ezt a kérdést a nemzetgazdaságok szemszögéből, hiszen a multinacionális cégek már régen kinőtték az országhatárokat, miközben nyílt titok, hogy a politikára is komoly befolyást gyakorolnak, ezzel is egyengetve saját „birodalmuk” felépítését. A világ termelését szinte teljes egészében a pénzvilág tartja a kezében. Egy-egy hatalmas multinacionális cég könnyedén tönkreteheti, bekebelezheti a kisvállalatokat, de akár a kisebb nemzetgazdaságokat is. Sok esetben azonban a kicsiknek és a multiknak is hasznosabb lehet egyfajta szimbiózis, együttműködés.
CSAPATAINK HARCBAN ÁLLNAK?
A 2008-ban kirobbant világgazdasági válság a végletekig kiélezte, még kíméletlenebbé tette a piaci részesedésért folyó versenyt. A globális kereskedelmi egyensúly már évtizedekkel ezelőtt felborult. Kína, Japán és Németország hatalmas külkereskedelmi többleteket halmozott fel. A gazdasági hatalmukat az exportra építő nagyhatalmak – legyen szó akár multikról vagy nemzetállamokról –, nehezen szánják rá magukat az elmúlt időszakban mesterségesen gerjesztett pénzbőség során kialakult többletkeresletre kiépített többletkapacitásaikat.
A folyamat a washingtoni kormányzatot is elég kényes döntésre kényszerítette. Két lehetőség közül választhat az amerikai kormányzat: felvállalja a külkereskedelmi hiány és a vele járó belső munkanélküliség következményeinek a kezelését, vagy az eddig a szabadkereskedelmet legjobban propagáló USA is kereskedelmi korlátozásokat, protekcionista intézkedéseket vezet be. Már egy ideje a levegőben lógott a döntéskényszer. Trump választási sikere is részben a protekcionista kártya meglobogtatásának köszönhető.
A globalizáció a kétségtelen előnyei mellett azonban magában hordoz egy olyan sajátosságot is, hogy a gondokat nem lehet elszigetelten szemlélni. A kötődések miatt az egyes cégek, bankok, nemzetgazdaságok bedőlése azokat is kellemetlenül érintheti, akik esetleg első látásra a folyamat nyerteseinek látszódhatnak. A globalizáció oda vezetett, hogy az egész sárgolyónk egy faluként működik. Ha a falu egy részén gondok merülnek fel, azt megsínyli végül az egész közösség. Egy esetleges komolyabb protekcionista hullámverésben a miénkhez hasonló kis ország rendkívül gyorsan teljesen kiszolgáltatott helyzetben találhatja magát. Ezt kellene elkerülni.
