Senki fia címmel mutatja be legújabb előadását ma este fél nyolctól a Zentai Magyar Kamaraszínház, amelynek színésze, Dévai Zoltán François Villon Faludy György által átköltött balladáiból alkotta meg sajátos hangvételű monodrámáját, amelyet elsősorban a középiskolás korosztálynál idősebb nézők számára ajánl.
– François Villonnal akkor találkoztam először, amikor a Művészeti Akadémiára való felvételihez kerestem anyagot, ugyanis abban egyebek mellett egy balladának is szerepelnie kellett. Akkor találtam rá egy olyan Villon-balladára, amely nagyon megfogott, és amelynek kapcsán azonnal éreztem, hogy a későbbiekben komolyabban is szeretnék majd foglalkozni Villon műveivel. A mesterképzés felvételijére szintén vittem egy Villon-balladát is, és akkor még inkább megerősödött bennem ez az elhatározás, olyannyira, hogy eldöntöttem, egyszer majd szeretnék egy Villon-művekre épülő előadást készíteni, aminek létrehozásához most láttam elérkezettnek az időt – hangsúlyozta lapunknak nyilatkozva Dévai Zoltán, aki elmondta, eleinte az okozta neki a legnagyobb fejtörést, hogy mely fordításokkal lásson neki a munkának.
– Villon műveit nagyon sokan fordították magyarra, többek között József Attila, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc és még sorolhatnám, akik fantasztikus fordításokat hoztak létre, végül azonban mégsem ezeket a fordításokat használtam fel az előadás elkészítéséhez, hanem Faludy György átköltéseit. Ennek két oka is volt, az egyik az, hogy az említett költők fordításai stílusukban és hangulatukban annyira eltérőek, hogy nagyon nehéz lett volna egy egységes történetté kovácsolni őket, Faludy fordításai esetében viszont ez jóval könnyebben megvalósíthatónak bizonyult, a másik pedig az, hogy Faludy fordításai jóval maiabbaknak tűnhetnek a befogadó számára, mint József Attila, Tóth Árpád vagy éppen Szabó Lőrinc fordításai, és ebből kifolyólag a színpadon is sokkal jobban megélnek, hiszen mind a színész számára, mind a néző számára könnyebben értelmezhetőek – magyarázta Zoltán, aki elmondta, mivel Villon életéről kevés kézzelfogható adat áll rendelkezésünkre, ezért az előadás létrehozásakor mind az életeseményeit, mind az általa írt szövegek részleteit igyekezett szabadon kezelni.
– Villon életéről viszonylag keveset tudunk, inkább csak feltételezünk róla bizonyos dolgokat. Azt tudjuk róla, hogy 1431-ben vagy 1432-ben született, valamint azt, hogy harminckét éves volt, amikor száműzték Párizsból. Néhány bírósági irat maradt fenn róla, meg persze a művei. Éppen ezért úgy gondoltam, van akkora szabadságom, hogy kitaláljak egy történetet, és olyan módon ollózzam össze a balladákat, hogy a szövegrészletek egyrészt illeszkedjenek az általam megálmodott történethez, másrészt egy egységes egésszé álljanak össze. A történet kialakítása során azt vettem alapul, hogy Villon nagyon sokat ült börtönben, éppen ezért magának az előadásnak a cselekménye is egy börtönben játszódik. Villont éppen a „kihallgatásról” hozzák, amelynek során kínpadra ítélték. A nézők éppen ezért egy börtöncellát látnak majd, amelyben Villon elmeséli nekik, mi történt vele, miért került oda, ahol van, illetve mit gondol arról a helyzetről, amelybe került. Nem voltam hű Villon életéhez, hiszen vannak olyan események, amelyek az ő életében később történtek meg, én viszont előrébb hoztam őket, és olyanok is, amelyek előbb történtek meg, én pedig későbbre tettem őket, de úgy érzem, mindez semmit sem von le sem a szövegek, sem az előadás értékéből – fejtette ki Zoltán, aki elmondta, Villon személyisége önmagában nem áll hozzá túlzottan közel, hiszen – ahogyan fogalmazott – őt a róla élő kép alapján igazi lázadóként képzeli el, saját magát viszont nem tartja különösebben nagy lázadónak, ez a különbözőség azonban színészileg még izgalmasabbá teszi számára a megformálásából fakadó feladatot.
– Számos olyan videót is megnéztem a próbafolyamat során, amelyeken nagy művészek mondanak Villon-balladákat, és nagyon érdekes volt számomra, hogy jobbára ötven-hatvan éves emberekről van szó, ami arra enged következtetni, hogy ezeknek a szövegeknek a hiteles tolmácsolásához mindenképpen szükség van egy olyan élettapasztalatra, amit csak ilyen korára szerez meg az ember. Nagyon érdekes viszont belegondolni abba, hogy mivel a feljegyzések szerint harminckét éves volt, amikor eltűnt, gyakorlatilag az összes művét előtte írta meg, ami azt jelenti, hogy körülbelül annyi éves lehetett, amikor ezeket a szövegeket megalkotta, mint amennyi most én vagyok, és azt hiszem, ez adta a legnagyobb lökést ahhoz, hogy a bennem élő félelmek ellenére is bele merjek vágni ennek az előadásnak az elkészítésébe – magyarázta Zoltán, aki a Senki fia című előadást elsősorban a középiskolás korosztálytól kezdve ajánlja a nézők számára, ám – ahogyan fogalmazott – nem azért, mert bármi olyasmi történne benne, ami miatt a fiatalabbak ne nézhetnék meg, csupán azért, mert nem biztos abban, hogy hozzájuk is eljutnának azok a gondolatok, amelyeket az előadás által közvetíteni szeretne a nézők felé.
