(fotó: Dejan Vuković)
• Egy csodálatos idény után egy kiváló rájátszásdöntő zárta az évet, amelyben két nagyon izgalmas mérkőzést láthattunk. Mit kellene tenni annak érdekében, hogy az országban minél több klub elérje a legjobb csapatok szintjét?
– Pontosan ez a tervünk az elkövetkező négyéves időszakban. A mögöttünk állóban mindent az A válogatott szereplése érdekének rendeltünk alá, s ennek eredményeként olimpiai- és világbajnoki aranyérem született, s három medált hoztunk haza az Európa-bajnokságról is. A fiúk ezen sikerei, valamint a szövetség igyekezete remélhetőleg azt eredményezi majd a 2017-es esztendőben, hogy a birkózást az I. kategóriás sportágak közé sorolják, s akkor sokkal nagyobb költségvetéssel dolgozhatunk majd. Ez reményeink szerint azt hozza majd, hogy anyagilag jelentősen segíthetünk az országban dolgozó igazi birkózóbázisoknak, amelyek nagyon nehéz helyzetben nevelik a gyerekeket. Azt szeretnénk, ha ezek a klubok valóban megéreznék azt, hogy a szövetség mögöttük áll, s élvezhetik majd Davor Štefanek olimpiai aranyérmének áldott hatásait.
• Milan Jelićet, a birkózószövetség titkárának munkáját a közelmúltban ismerték el, miután a 2016-os év legjobb sporttitkárjává nyilvánították. Mi jelent ez a szövetségnek?
– Ez az elismerés egy egész csapat munkájának az elismerése. Meg kell említeni, hogy a háttérben nagyon sok szálat Milorad Dokmanac mozgat, s tevékenysége révén valóban az egyik legjobb sportkollektíva a miénk. Igen jól szinkronizált csapat ez, s ilyen értelemben vártam is az ilyenfajta elismerést, de meg kell említeni például Rajko Baltić alelnök ténykedését is, akit szintén a közelmúltban a Szerbia és Oroszország közötti kapcsolatok fejlesztéséért tüntettek ki.
• Sztojan Dobrevnek, a válogatott edzőjének lejárt a szerződése, s tudott, hogy tárgyalások folynak vele. Ezen a téren miként állunk?
– Valóban, tárgyaltunk vele, s most úgy állunk, hogy szinte biztos, tehát 90 százalék, hogy ő marad a szerb válogatott edzője. Kivételesen jól teljesítette azokat az elvárásokat, amelyeket szerződtetése előtt lefektettünk, nagyon elégedettek vagyunk munkájával, s véleményem szerint amint meghatározzuk a szövetség 2017-es évi költségvetését, vele is megkötjük a szerződést a következő négy évre.
• A szerbiai birkózás számára a 2017-es évben mindenképpen az újvidéki felnőtt Európa-bajnokság megszervezése lesz a fontos.
– Sokáig dilemma volt, hogy Belgrád, vagy Újvidék szervezze meg az Eb-t, s végül azért esett a választás a székvárosra, mert ott jobbak a feltételek. Itt kell köszönetet mondani a tartományi szerveknek és magának Újvidék vezetőségének, hogy ragaszkodtak a torna megszervezéséhez, garantálva azt, hogy a tartományi fővárosban több néző lesz az eseményen, mint Belgrádban lenne, s a szervezés a lehető legmagasabb színvonalon lesz. Mi már a szervezés kellős közepén vagyunk, s meg kell említeni, hogy egy nemzetközi kiállítás miatt az eredeti dátumtól egy pár nappal eltoltuk az Eb-t, amely május 1-jétől 7-éig tart majd.
• Úgy volt, hogy Štefaneknek ez lesz az utolsó felnőtt nagyversenye, s aztán átadja a helyét a fiatalabbaknak. A közelmúltban viszont kijelentette, hogy mégis folytatja a tokiói olimpiáig. Neki automatikusan jár az a hely, vagy meg kell küzdenie érte?
– Nem tudom, ön mit gondol, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a szövetség mindig a helyes lépéseket húzta meg. Az biztos, hogy mindig a legjobb fog birkózni, de tény, hogy Davor az utóbbi 7-8 évben Novak Đoković mellett a legjobb egyéni sportoló Szerbiában. Én tiszta szívemből azt kívánom, hogy Štefanek folytassa a pályafutását, s ne csak Újvidéken jeleskedjen. Davor még nincs kiégve, de a birkózás egy igen nehéz sport, s a konkurensek a nyomában vannak. Gondolok itt főleg Nemes Mátéra, aki az utóbbi időszakban bebizonyította, hogy ő is csak egy lépésre van az érmektől.
• A Szerbiai Birkózó-szövetséget az utóbbi időszakban igen sok dicséret érhette, de azért nem szabad elhallgatni a hiányosságokat is. Ilyen például a szövetség honlapja, amely lassú, legtöbb eseményt csak késve, vagy egyáltalán nem rak fel. Ilyen téren várhatunk-e javulást?
– Jól vette észre, nemcsak az a hiba, van több is. Remélem, azzal, hogy az I. kategóriába sorolnak bennünket, ez is megoldódik. Mi amatőrök vagyunk, hiszen egy főtitkárral és egy titkárnővel dolgozunk, tehát olyan szövetség a miénk, amelyben az eredmények messze felülmúlták a munkát. Összehasonlításul, a magyar szövetségben vagy ötvenen dolgoznak professzionálisan, az amerikaiban pedig kétszázan. A megjegyzések tehát jogosak, de remélem, mindez már a következő idényben megoldódik.
