2024. március 29., péntek

Hagyományőrző kis tamburás

A Fölszállott a páva vetélkedő középdöntőjében ismét szurkolhatunk Ivánovics Viktornak

A múlt évhez hasonlóan az idén is útjára indult a Fölszállott a páva, népzenei és néptánc-tehetségkutató verseny a gyermekek részére. Az újvidéki Ivánovics Viktor ezúttal is jelentkezett, és bemutatta tehetségét. E-prim tamburán játszik és főleg vajdasági magyar, szerb és szlovák népdalokat énekel. Idén a hangszeres kategóriában versenyzik, és sikeresen szerepelt, ugyanis bejutott a középdöntőbe. Felkészítő tanárai Fábri-Ivánovics Tünde, népdalénekes, Fábri Géza népzenész, valamint a 82 éves Oláh Sándor hagyományőrző tamburatanár. A szerb és szlovák népdalokat pedig Ferik Juraj segítségével tanulja. A magyar dalok nagy részét Bodor Anikó és Kiss Lajos gyűjtéséből nagynénje válogatja Viktornak.

– Az éneket nagynéném, Fábri-Ivánovics Tünde tanítja. Csupán hároméves voltam, amikor ő népdalokat énekelt nekem, és ez nagyon megtetszett. Azóta énekelek, tamburázni pedig később kezdtem. Egy alkalommal, amikor Gézánál és Tündénél Szegeden jártunk, akkor Géza megkérdezte, melyik hangszeren szeretnék játszani. Azért választottam a tamburát, mert kicsi és praktikus hangszer, jól hangzik és közben énekelhetek. Amikor délelőtt járok iskolába, akkor tanítás után megyek a nagymamámhoz, ott énekelek és tamburázok. Ha délutános vagyok, 10 óra körül megyek a mamámhoz, gyakorolok, megcsinálom a házi feladatot, és megyek az iskolába. Gézával meg Tündével Skype-on kommunikálok. Ők akkor látogatnak haza, amikor valamilyen családi ünnep van. Ha új dalokat találnak, a kottákat és a felvételeket e-mailben küldik el. Oláh Sándorhoz kétszer hetente járok, kijavítjuk a technikai hibákat. Most már két éve dolgozunk együtt, nagyon sokat tanultam tőle – emelte ki Ivánovics Viktor.

Számos díjjal és elismeréssel a háta mögött vágott újra neki a Fölszállott a pávának. Többször ért el első helyezést a Szólj, síp, szólj! népzenei vetélkedőn, az Általános Iskolások Művészeti Vetélkedőjén, valamint Mohácson az Országos Népzenei Tehetségkutató Versenyen. A 12 éves tehetséges fiúval otthonában beszélgettünk elvárásairól, továbbá arról, hogy gyermeki szemmel hogyan éli meg a versenyt, és mi mindennel jár egy élő adás.

– A műsorban mindenki izgul, mivel rengeteg ember nézi az élő adást. Nagyon jó érzés volt, mert szépen sikerült a produkcióm, és így bejutottam a középdöntőbe.

A péntek esti adás előtt már szerdán utazunk Budapestre, ugyanis csütörtökön 8 órakor ott kell lenni, két próba van aznap, ezek pedig késő délutánig tartanak. Ilyenkor lezajlik a hangpróba, újságírók csapata kísérget bennünket, és a szabónővel is egyeztetnünk kell. Pénteken következik a főpróba, és az este folyamán már negyedik alkalommal állunk fel a színpadra. Addigra már teljesen leküzdjük a lámpalázunkat. A vetélkedő alatt mindenki felkészítő tanárával és mentorával a zsibongóban van, onnan követjük a műsort. Amikor pedig valamelyikünk sorra kerül, akkor a rendező szólít bennünket, vetítik a kisfilmet és kezdődhet a produkció. Természetesen mindenki győzni szeretne, ez így igaz. Szerintem nagy esélyem van a döntőbe jutásra, mert remélhetőleg Vajdaságból sokan szurkolnak majd nekem.