2024. március 28., csütörtök

Hősök is, áldozatok is

Emberi sorsok az ’56-os forradalomban, szabadságharcban és a megtorlások időszakában – Csete Örs cikluszáró előadása

Még a fénykép sem fekete-fehér: Megannyi árnyalata van. Az emberi sorsoknak, történeteknek, a való világnak, világunknak – még inkább. Sokszor tanúi lehetünk valamennyien, hogy ugyanarról az eseményről ketten, kétféleképpen beszélnek –, húzta alá bevezetőjében Csete Örs budapesti magyar tanár, könyvtáros és fotóművész, az Apáczai Közalapítvány alapító igazgatója, az ’56-os forradalomban és szabadságharcban résztvevők visszaemlékezéseinek rögzítője.

Szavai nyomán szinte hallani véltük még azt is, amit a megannyi megaláztatást elszenvedő túlélők a fénykép rögzítette pillanattal, tekintettel, mozdulattal, ölbe ejtett kezükkel, kerekes székben ülve némán mondtak el. Az illusztrációkkal kiegészített, három iskolai órát meghaladó előadását aktív figyelemmel hallgatták a jelenlévők, főként a népes diákság. A legtöbbjük először érezte át ily módon, mint mondták, szinte „testközelből” a forradalmat, amelybe esetenként belesodródtak, a tőlük olykor sokkal fiatalabb tizenévesek, akikből lettek a pesti srácok.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára szervezett, rendhagyó történelemóra-sorozat az Apáczai Diákotthonban dr. Zakar Péter történésznek, a szegedi Gál Ferenc Főiskola Társadalomtudományi és Szociális Kara dékánjának közreműködésével, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Alapítvány támogatásával jött létre, a Vajdasági Magyar Pedagógiai Egyesület szervezésében. A negyedik, cikluszáró előadáson – Kraszulyák Zalán ötletgazdának, a diákotthon munkatársának köszöntőjét követően – Szilágyi Zoltán, a SZRKE püspöki segédlelkésze a Szentírás tanításával (Lukács, 10; 1, 2, 16) párhuzamot vonva áhítatában kiemelte: az emberi életben, jelképesen szólva, sok az aratni, de az irtani való tendencia is. Aki hitt a forradalomban, azt is hirdette; van esélye a változásoknak. Napjainkban pedig mindent meg kell tennünk azért, hogy a gyermekeink felelősségteljes szabadságban éljenek, nőjenek fel.

Már befejezte egyetemi tanulmányait Csete tanár, amikor a barátjával, 1995. október 23-án, a Corvin közben egy idősebb emberekből álló csoportra lettek figyelmesek, amint a forradalomra emlékeznek... Ettől kezdve égette a vágy, hogy minél élethűbben megtudja: Mi történt valójában 1956-ban? Az újságok nemigen bizonyultak megbízható forrásnak. Forradalomnak, szabadságharcnak, majd a megtorlás időszakában ellenforradalomnak minősítették többnyire. Az előtanulmányokat, a fellelhető irodalmi ismereteket követően, Csete tanár elhatározta, hogy személyesen kutatja fel, keresi meg az ’56-os forradalomban részt vetteket, a meghurcoltatások, a megalázó kínvallatások túlélőit. Szólaljanak meg, mondják el ők: hogyan lettek a forradalom részesei; mit éltek át az alig két hét alatt, s mi következett a forradalom vérbe fojtása után?

Az elmúlt két évtizedben több mint 120 emberrel találkozott. A legtöbben vállalták a vallomásaik, és fotóik nyilvánosságát. Csak kevesen zárkóztak el a hangfelvételtől, voltak olyanok is, akik nevük elhallgatását kérték, de olyanok is, akik rögzítőbe mondták ugyan élettörténetüket, de megtagadták a közreadását.

Csete Örs nemcsak Magyarországon kutatja a forradalom résztvevőit és olyanokat is, akik valamilyen módon kötődnek a magyar szabadságharchoz, hanem külföldön is: „Munkám során kapcsolatba kerültem olyan külföldiekkel is, akik a saját országukban segítették a magyar forradalom, illetve a menekültek ügyét. Az Ötvenhatos barátaink projektum keretében először lengyeleket és olaszokat örökítettem meg, majd 2015-ben Finnországba is eljutottam. A fotózások alatt Richly Gábor történész közreműködésével sikerült egy-egy történetet is felidéznünk a segítség, a barátság, a szolidaritás változatos formáiból. Volt, aki szimpátiatüntetést szervezett, volt, aki a Magyar Vöröskereszt számára gyűjtött. Mások vért adtak, kötszert készítettek, kokárdát horgoltak. Voltak, akik verset írtak, szavaltak, még egy finn opera is született, amit a magyar forradalom ihletett.” (A projektumról bővebben a www.1956.hu oldalon.) „A még közöttünk élő, hétköznapi szereplőkön keresztül megmutatkozik, hogy bár a forradalom ügye elbukott, számos országban mégis a cselekvések sora indult meg a forradalom és a menekültek megsegítésére. Ez kétségtelenül egy apró, de lényeges csavarja volt annak a világméretű folyamatnak, amelynek következtében a szocializmusnak nevezett emberi kísérlet végül elbukott.”

A vallomásokon átszűrt történelem többnyire eltér attól, amit a száraz, rendszerint hamis, egyoldalú dokumentumok (ami megmaradt és fellelhető) rögzítettek, de attól is, amit az aktuális politikum, a politikusokkal az élen, alkalomszerűen hangoztat. A fiatalokhoz szólva, hangsúlyozta, kritikusan viszonyuljanak az elhangzottakhoz, és figyelmesen hallgassák meg, olvassák el a forradalom résztvevőinek, és a hozzá kötődők vallomásait. Megértik majd: Az ember nemcsak hős, áldozat is. És, ha csak ezt jegyzik meg az ’56-os forradalom kapcsán, akkor már megérte az előadása. A leginkább mégis akkor, ha valakiből politikus lesz, és eszébe jut majd mindaz, amit ezen a gondolkodásra késztető, élő történelemórán hallott, s a kivetítőn látott.

Csete Örs tanár előadása végén ezúton is felhívta a közvélemény figyelmét arra, hogy Szerbiában, Vajdaságban is szeretné folytatni kutatásait. Az említett honlapon várja mindazok jelentkezését, akik kötődnek az ’56-os forradalomhoz.