2024. március 28., csütörtök

A kimondhatatlan körülírása

A közönség

A közönség

Csütörtökön este a zentai Alkotóházban megnyitotta kapuit a zEtna kiadó sorrendben tizenharmadik irodalmi fesztiválja, mely ezúttal A kimondhatatlan körülírása címet kapta. Az első napot máris nagy érdeklődés követte, csaknem telt házzal indult, ugyanakkor a családias hangulat is megmaradt, ami mindig is jellemezte ezt a rendezvényt.

A Tündérkalauz alcímű est első programpontja Bíró Tímea költő és Szögi Csaba költő, író dialógusa volt, ahol a nőiesség és férfiasság a szépirodalomban témáját járták körül, egyúttal szó esett Szögi kiadás előtt lévő regényéről, valamint a szárnyait bontogató költőnőnek a vajdasági magyar kultúrában betöltött már-már küldetésszerű szervezői tevékenységéről is. Ezt követően Vasagyi Mária író és Fekete J. József író, kritikus hangulatos eszmecseréjét irodalomról és életről szép keretbe foglalta Raffai Éva énekesnő jazz-blues-soulszámokat tartalmazó két dalcsokra; őt Halász Arnold kísérte zongorán.

Vasagyi Mária és Fekete J. József

Vasagyi Mária és Fekete J. József

Beszédes István, a zEtna vezetője megnyitó beszédében elmondta, idén tizenegy hang szólal meg a fesztiválon zajló beszélgetéseken, és körülbelül ugyanennyi ének-, illetve hangszerhang fogja mindezt kísérni. Visszaemlékezett az előző tizenkét évre, és elmondta, milyen jó, hogy a rendezvény minden eddigi szerzője él még – ellentétben más, régebbi irodalmi találkozókkal –, így nem kell gyászmunkával is foglalkoznunk. Orvoshoz is csak egyetlen írót kellett eddig elvinni, miközben négy-ötszáz vendég fordult már meg a kiadó különböző rendezvényein – elmondhatjuk tehát, hogy a halhatatlanok fesztiválja ez az összejövetel. Ugyanakkor mégis van egy nagy veszteségünk, ugyanis a fesztivál igen fontos háttéremberétől vettünk végső búcsút idén, aki nem más, mint Kaszás Angéla, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet könyvtárosa. Beszédes abbéli reményét fejtette ki, hogy Angéla most is itt van közöttünk, ha teheti – a szívünkben mindenképpen. A fő szervező kifejtette, a zEtnának nem annyira saját vesztesége, sokkal inkább saját nyeresége Angéla – eddigi munkáját és szellemiségének további jelenlétét tekintve.