A zentai Délibáb MME igen aktív évet tudhat maga mögött, 18 részes identitáserősítő sorozatukról lapunkban is beszámoltunk az év első felében, lendületük azután sem tört meg, sikeres nyarat és őszt tudhatnak maguk mögött. A hagyományápolásnak olyan formáját művelik, mely élvezetes és hasznos szakértő és laikus számára egyaránt. Recskó Szabolcsot, a művelődési egyesület tagját kértük fel, hogy értékelje ez évi munkájukat, és avasson be bennünket a további terveikbe is.
– A Délibáb MME Zenta számára ez az esztendő elég mozgalmasnak mondható, mert az év első néhány hónapja során is voltak fellépéseink, valamint a népzenéről szóló előadássorozat is folyamatban volt. Az idei nyár sem kivétel ez alól, hiszen csak ha röviden felsorolom a szerepléseinket, érzékelhető lesz a csoport tevékenysége.
A sort kezdhetném a Durindóval Tordán, júniusban, amit a következő hónapban követett egy vendégszereplés Törökszentmiklóson, majd Békéscsabán. Ugyanebben a hónapban felléptünk még a Tópart MME Zenta által szervezett népzenei találkozón, egy Tópart kerületi rendezvényen. Az augusztusi hónap során következtek a Keviben, Zentán (Szent István napi kenyérszentelés, Civilek éjszakája) és Tornyoson való szereplések. Itt említeném meg azt is, hogy ekkor láttuk vendégül a felvidéki barátainkat Péderből, egy vegyes kórust, akikkel igazán testvéri és szoros a kapcsolatunk több esztendeje már.
Szeptemberben a sor folytatódott a Tópart helyiközösség-napi, Recskó Béla zentai festőművész tárlatának megnyitóján való fellépésekkel, valamint a Zenta városnapi és a Csókán megrendezett Kótán való zenélésünkkel. Októberben szervezte meg a csoportunk az immáron tradícióvá nemesült népzenei találkozónkat Szakajtottam rúzsát… címmel, ahol több szomszédos település csoportja, valamint a kiskunhalasi Szilaj citerazenekar és a pécsi Búzavirág Népdalkör is vendégszerepelt. Mindenképpen meg kell említenem a következő szomszédos helyiségeket is, már csak azért is, mert évtizedek óta kiveszik a részüket a népzenei küldetésből: Tornyos, Adorján, Felsőhegy, Bogaras, Kevi, Kanizsa, Ada. Az itt működő csoportok igen jó énekesekkel és zenészekkel rendelkeznek, ami szerintem fontos dolog. Sokat tudunk egymástól is tanulni… A helyi csoportok közül szoros a kapcsolatunk a zentai Sarkantyú Tamburazenekarral, és jó viszonyt ápolunk a zentai Tópart MME csoporttal is.
Az őszi idényt, mint rendesen, a mindenszentek napi énekkari fellépésünk zárta. Az utolsó két hónapban betlehemezés fog következni. Az elmondottakból látható, hogy csoportunk igyekszik átadni azt az üzenetet, amit minden tagunk a magáévá tett, vall és amiben hisz: a népzene őseink ajándéka, ők – mi magunk vagyunk. Amikor énekelünk és muzsikálunk, vagy másokat hallgatunk, tanulhatunk s utazhatunk a zene hullámain őseinket érezve. Nem szabad elfelednünk nagyapáink és dédapáink citeráinak zengését, furulyáinak dallamvilágát, énekük szárnyalását… Ez a mi küldetésünk.
