A korrupció és a szürkegazdaság két olyan, egymással is szorosan összefüggő káros jelenség, melyek jelentősen gátolják országunk gazdasági fejlődését. Sok még a teendő ezen a téren. Pozitívan értékelhető, hogy a bejelentések szerint kormányunk is kiemelt figyelmet szentel majd a korrupció és a szürkegazdaság elleni fellépésnek. Az államigazgatási és helyi önkormányzati miniszter be is jelentette: a kormány eltökélt célja, hogy 2020-ig a szürkegazdaságot a GDP jelenlegi 30 százalékos részarányáról 26,5 százalékra csökkentse. A 2017-es és a 2018-as évet ugyanis a szürkegazdaság elleni harc évévé nyilvánította. Azt is bejelentették, az átlagpolgárokat is szeretnék bevonni a káros jelenségek felszámolásáért folytatott harcba: januártól nyereményjátékot indítanak, a polgárok a fiskális számlákkal nyerhetnek értékes ajándékokat.
Nem egyedi jelenség nálunk a korrupció. A régió országaiban zajló gazdasági átalakulás egyik veszélyes kísérőjelenségének tekinthető a szürkegazdasággal együtt. Torzítja a piaci törvények működését, nem kívánatosan rossz üzleti légkört eredményez, jelentősen gátolja a gazdaság fejlődését. Az adók és a járulékok be nem fizetése miatt a szürke zónában tevékenykedők lényegében „versenyelőnyre” tesznek szert, ezzel kiszorítják a piacról a tisztességes vállalkozókat, akik ilyen körülmények között teljesen reménytelen helyzetbe kerülnek. Ennek nyomán a korábban még legálisan működők számára is nagy a csábítás, hogy tevékenységüket a „szürkébe” helyezzék át. Kialakul az ördögi kör: mind többen vonják ki magukat részben vagy teljesen a közteherviselés alól, ez viszont a tisztességes állampolgárok szűkülő körének még erőteljesebb adóztatását váltja ki. Így csökkenti a folyamat gyorsan és hatékonyan a gazdasági növekedés esélyét, közvetve pedig hozzájárul a feketegazdaság növekedéséhez is. Az anyagi károkon túl tehát mindez komoly veszélyt jelent az egész társadalomra, elősegítve egy negatív értékrend kialakulását is.
MÉRIK A MÉRHETETLENT?
A rejtett, illetve részben rejtett természetéből adódóan a korrupció és a szürkegazdaság nehezen mérhető, nehezen számszerűsíthető. A szürkegazdaság jelenlegi 30 százalékos részaránya is csak egy becslésen alapszik, de nincs okunk abban kételkedni, hogy hozzávetőleg ennyit tesz ki. Az viszont már egy kicsit furcsa, hogy a visszaszorítási tervben már tizedesre pontos számadat szerepel: 26,5 százalék a cél 2020-ig. Egyrészt ez kétségtelenül jelentős eredmény lenne, hiszen több mint 10 százalékos visszaszorítást jelentene. Másrészt a 26,5 százalék sem tekinthető alacsonynak. Figyelemre méltó és becsülendő azonban a szándék, a terv elkészítését pedig biztosan komoly elemzések és számítások előzték meg és azok nyomán szerepelhet benne a tizedesre pontosan számszerűsített cél.
Nemzetközi szervezetek is próbálkoznak a mérhetetlen megmérésével: a Korrupcióérzékelési Indexet (Corruption Perception Index – CPI) 11 szervezet 12 felmérése és értékelése felhasználásával készíti el évről évre a Transparency International berlini központja. Különféle szakértők, üzletemberek megkérdezése alapján próbálják mérni egyes országokban a közszektor korrupcióját az állami intézményrendszer, a gazdaság és a társadalom fertőzöttségét. 2015-ben 168 országról készült felmérés. A háttérindexek pontszámait 0–100-as skálára vetítik ki, ahol a 0 a korrupcióval leginkább, a 100-as pedig a legkevésbé fertőzött országokat jelzi. A pontszámok átlagából súlyozással számítják ki az indexet. A 2015-ben vizsgált 168 ország között – akárcsak 2014-ben – Dánia végzett az élen 91 ponttal, ami eggyel gyengébb a 2014-es győztes pontszámnál. A dobogó második és harmadik fokára is skandináv országok kerültek fel: Finnország 90 pontot ért el, Svédország pedig 89-et, de a negyedik skandináv ország is az élbolyban végzett, Norvégia 87 ponttal a hatodik lett, Új-Zéland és Hollandia mögött. Új-Zéland 2015-re lecsúszott a dobogóról, hiszen a 2014 listán még második volt. Szerbia 2014-ben 78., tavaly 71. volt. A skandináv országok viszont mind ott vannak az élmezőnyben. Új-Zéland is rendre a korrupcióval alig fertőzött országok között szerepel. Ezekben az államokban a kormányzatok átláthatóan és elszámoltathatóan működnek, nyilvánosan történik a közpénzek felhasználása.
Vezető politikusaink is gyakran példálóznak a skandináv országokkal. Ahhoz azonban, hogy pl. a korrupciós indexben is megközelítsük őket, igencsak fel kell kötnünk a „pédévés” számlára megvásárolt alsóneműnk szárát. Erről juthat eszünkbe egy sajnos még aktuális anekdota, amikor az öreg „maffiózó” a terveiről faggatja pályaválasztó gyermekét, aki közli, hogy a szervezett bűnözés területén szeretne tevékenykedni. Az öreg vakarja a fejét, hogy ott bizony elég nagy a konkurencia. A gyerek azonban hajthatatlan, mire az öreg következő kérdése, hogy azon belül vajon a közszférában vagy a versenyszférában szeretne-e boldogulni?
