Azt gondolom, üdvözölni kell minden olyan törekvést, amely segíti a pedagógusok és a tanulók munkáját. Legyenek ezek képzések, tanulmányutak, taneszközök vagy tankönyvek. Ha ez a támogatás kívülről érkezik, akkor meg főleg. Valóban dicséretes, hogy az Észak-bácskai Magyar Pedagógusok Egyesületének gondozásában immár a második gyakorlófüzet lát napvilágot a szerb, mint környezetnyelvet tanítók, tanulók számára. Az előirányzott tantervre épülnek a feladatok, amelyek differenciáltak is, pontosan jelezve vannak, hogy melyek a könnyebbek és a nehezebbek a diákok szerb nyelvi tudásszintjéhez mérten. A két éve forgalomban lévő ötödikeseknek szóló kiadvány mellett a most kiadott hatodikosoknak szóló gyakorlófüzetet is bizonyára sok tanár és diák forgatja majd hasznosan segédtaneszközként. Azonban mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a könyvben talált magyar mondatok java része hibás – helyesírási hibák, magyartalan mondatok. A 190 oldalnyi könyvben a szerzők a szerb szavak mellé nem a magyar megfelelőket írták, hanem a szerb nyelvű körülírást, azonban mintegy 30 mondatot magyarra is lefordítottak. Ám ezek a magyar mondatok így találhatóak meg a könyvben (néhány példa):
„Meg vagyok győzve hogy hibát követeltél”
„A dohányzás kárositsa az egészséget!”
„Bejárat scak az alkalmazotaknak!”
„Bisztonságos a bőrön használni!”
„Gondolom hogy már idő a tanulásra.”
„Ne etesd az állatokat a ketrecekben!”
„Érzésem van hogy ma ellenőrzöt fogunk írni.”
„Nem kételkedek a sikeredbe.”
Mi lehet a magyarázata annak, hogy ilyen hibákkal hagyta el ez a könyv a nyomdát és jutott el az iskolákba? Bármilyen forgatókönyvet is pörgettem le a fejemben, nem találtam rá mentséget. E néhány mondat lektorálása nem lehet se pénzkérdés, sem szakember – ez esetben például magyartanár – hiánya. Ugyanis mind a könyvet kiadó egyesület berkeiben, mind a szerzők pedagóguskollégáinak körében akad több magyartanár is, akik bizonyára ingyen átnézték volna ezt a néhány mondatot. Végül az egyesületben érdeklődve megtudtam, hogy valóban így történt volna, ha tudtak volna arról, hogy magyar mondatok is kerülnek a könyvbe vagy ha a szerzők segítséget kértek volna a magyar mondatok lektorálásához. Ugyanis mint kiderült, az egyesülethez a kiadás előtt nem jutott el a könyv lenyomata és a szerzők – Weiss Vesna és Suzana Burojević – sem jelezték, hogy lesznek benne magyar mondatok, amelyeket, bár maguk is beszélnek magyarul, esetleg mégis átnézetnének egy magyartanárral.
Nos, ez lehet magyarázat a történtekre, de mentség nem lehet. Mondhatnánk, hogy ez a könyv a szerbtanuláshoz készült, a szerb szavak, mondatok fontosak benne. Mondhatnánk, hogy ne néhány hibás mondat miatt kössünk bele az egyébként valóban hasznos kiadványba. Én azt gondolom, hogy mégse mondjuk ezt! A magyar nyelv megérdemli azt a tiszteletet, hogy bármennyire is jó szándékból születtek ezek a mondatok a szerb nyelvű mondatok megértéséhez, mégse rögzüljenek így egy kiadványban.
Az egyesületben megtudtam, hogy készül az utánnyomás. A hibás mondatokat ezúttal kijavítják. Akik ezután kapják meg az új kiadásokat, várhatóan valóban helyes magyar mondatokat olvashatnak benne. Az iskolákba eddig eljutott gyakorlófüzetek magyar mondatain azonban ez már nem segít.
