Erős Mária Prima Primissima-díjas népművész munkáiból készült kiállítással és ünnepi műsorral ünnepelte meg szombaton fennállásának 70. évfordulóját a pancsovai Petőfi Sándor MME. A Művelődési Központ színháztermében telt ház előtt megtartott gálaműsoron, az egyesület tagjain és pártolóin kívül számos közéleti személyiség volt jelen: a művelődési élet képviselői, politikusok, egyházi méltóságok, civil szervezetek, önkormányzatok, testvértelepülések képviselői. Ott volt két anyaországi település, Nagyvázsony és Bonyhád testvérváros küldöttsége is.
Az egyesület tagjain kívül felléptek a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely–Magyar Művelődési Egyesület és a pancsovai Jedinstvo ME tagjai. A rendezvényen átadták az egyesület elismeréseit azoknak, akik az elmúlt hét évtized alatt segítették az egyesület munkáját. Felolvasták Potápi Árpád János, a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkár köszöntő levelét, és tolmácsolták az Ausztráliában élő Biszák Júlia operaénekesnő üdvözletét.
Dudás Károly az egyesület elnökének átnyújtotta a VMMSZ plakettjét. Négy évtizede ismeri a dél-bánáti magyar közösséget, és azt tapasztalta, hogy a szórványban nagyobb lélekkel, erősebb szívvel őrzik a magyar kultúrát.
– A szórványban se negyven évvel ezelőtt, se ma nem tapasztaltam azt, hogy ne lenne legfontosabb az anyanyelv, ne lenne legfontosabb a magyar kultúra, a magyar ének, a magyar dal. És különösen itt, a bukovinai székelyek között, ahol nyilvánvaló, hogy több kötődés van, mélyebbek a gyökerek. Nemcsak az anyaországhoz kötődnek és nemcsak a szülőföldhöz, hanem a régi szülőföldhöz is. Ezek a szerteágazó gyökerek nagyon jót tesznek ennek a kultúrának – mondta Dudás Károly, a VMMSZ elnöke.
A nyolcvanas években több mint hatezer magyar élt Pancsován, jelenleg 1700-an vannak, és körülbelül még ugyanennyi magyar él a külvárosának számító Hertelendyfalván. A különbség abban van, hogy Hertelendyfalván tömbben él a magyarság, Pancsován széttagoltan. A magyar tannyelvű általános iskolai osztályok még a múlt század hatvanas éveinek elején megszűntek, de 1972-től 1988-ig létezett magyar tannyelvű oktatás a pancsovai gimnáziumban. Mintegy 200 dél-bánsági fiatal tanulhatott anyanyelvén. De amikor a 9-10. osztályos iskolarendszer megszüntetése után visszaállították a gimnáziumi oktatást, a magyar osztályok nem kerültek vissza. Az volt a megindoklás, hogy „a magyarok nem kérték”. Jelenleg már csak a Pancsovától öt kilométerre fekvő Hertelendyfalván létezik egy osztatlan magyar tagozat. Sajnos a pancsovai magyar szülők – az utaztatási lehetőség ellenére – nem íratják oda gyerekeiket.
– Elsősorban az a gond, hogy kevesen vagyunk. Nagyon kevesen. A szórványban és a szórványnak is a szórványában élőnk. Küszködünk a mindennapokkal. Úgy harminc-negyvenen vagyunk, akik ide járunk, táncolunk, énekelünk, kártyázunk, olvasunk. Tehát vagyunk még, létezünk. Reméljük, hogy továbbra is megmaradunk ebben a városban, amely mindig is a határ mentén volt. Se a tatár, se a török nem bírt bennünket elűzni innen. Az első világháború után a 2500 magyarból alig nyolcszáz maradt. Most is vagyunk több mint háromezren Pancsova területén. Sajnos nincs iskolánk, akik pedig befejezik az iskolát, azok elmennek Újvidékre, Szabadkára vagy a nagyvilágba. És ott is maradnak. Próbálkozunk az egyesületen keresztül, hogy megőrizzük a hagyományainkat, a székelységünket, a szép varrottast, és ami a legfontosabb, hogy megőrizzük a nyelvünket. Mert aki versel és énekel, az nem felejti el az anyanyelvét. A hetven év valakinek sok, valakinek kevés. Nekünk sok, és sok kitartás kellett a mindennapokhoz – mondja a Rancz Károly, az egyesület elnöke, aki nemrég vette át a Magyar Arany Érdemkeresztet.
Jelen voltak az egész Dél-Bánát művelődési életének a képviselői. Az együttműködésre most nagyobb szükség van, mint valaha.
– A Dél Pacsirtái gyermekkórushoz hasonlítanám, ahova több helységből szedtük össze a gyerekeket. Lassan ott tartunk, hogy a táncosokat is néha innen-onnan kell összeszedni. De az együttműködés, az azért hozza a minőséget és a tömegességet is. A hertelendyfalvi Tamási Áron Székely–Magyar Művelődési Egyesülettel rendszeres az együttműködés. A március 15-i megemlékezést az elejétől együtt csináljuk. Egyik évben az egyik teremben, a másik évben a másikban. Tájoltunk is, közösen – sajnos akkora közönségünk már nincs. Volt munka, volt kivel dolgozni, volt kinek dolgozni. De örülünk annak, hogy van, aki átvette a munkát és folytatja – mondja Balassa Julianna nyugalmazott tanárnő, az egyesület sokévi oszlopos tagja.
Nem volt könnyű megszervezni egy színvonalas műsort, de mint Kiss Samu mondja, már hozzászoktak az ilyen helyzetekhez.
– Bukovinai hagyományokra épülő néptáncok meg a népdalok, amelyeket az elmúlt öt-hat évben ápol az egyesület vegyes kórusa. Nagy örömünkre sikerült néhány fiatalabb táncost is becsalni egyesületünkbe. A valamikor maroknyi néptánccsoportból ugyanis már sokan kinőtték magukat, megnősültünk, a lányok férjhez mentek. Meg sajnos sokan el is hagyták a városunkat. Emiatt a néptánc szempontjából egy kicsit szerényebb volt a produkció. De úgy döntöttünk, hogy mégis meg merjük mutatni azt, amit itt az egyesület berkeiben gyakoroltunk – mondja Kiss Samu.
A szórványban élők megérdemlik a tömbmagyarság és az anyaország nagyobb támogatását. Mert amíg a szórvány él és életképes, addig biztonságban van a tömb is.
– Nagy szám ez a hetven év, hiszen egy emberöltőt foglal magába. Egy olyan közösségnek a munkáját, amely hetven évre tekint vissza. A tagság, a mostani és a volt tagság valójában összefogja azt a magyar közösséget, amely itt él és élt az elmúlt időszakban és napjainkban is. Fontos, hogy ezek az emberek, akik a Petőfi Sándor MME tagjai, továbbadják mindazt a hagyományt, a kultúrát, a magyar nyelvet a fiataloknak, a jövő nemzedékének is, akik majd tovább tudják éltetni itt, a végeken a magyarságot, a magyar nyelvet. Az MNT minden tekintetben támogatja az ilyen egyesületeket a szórványvégeken – mondja Jerasz Anikó, az MNT végrehajtó bizottságának elnöke.
A vidék magyarsága számára reménykeltő, hogy ebben a tanévben a hertelendyfalvi iskola ötödik osztályában magyarul tanulhat néhány diák. A másik jó hír pedig az, hogy nemrég óta a pancsovai magyarságnak is van tisztségviselője az önkormányzatban.
