2024. április 26., péntek

Búvárok Vajdaságban

Búvárkodás egykor és ma

A búvárokról rögtön a tengerpart jut az ember eszébe, és nem is gondolnánk, hogy Vajdaságban több búvárklub is működik. Köztük némelyek igen magas színvonalon tevékenykednek, ilyen többek között az apatini.

A búvárkodás elterjesztése vidékünkön egy ember nevéhez fűződik: Đuro Branislavljević, háromcsillagos búvároktatóéhoz. A vajdasági búvárkodás „nagy öregjével” a Pannóniai-tó tisztításán találkoztunk.
Ezen az akción több búvárklub vett részt, és önkéntes munkával megtisztították a tó fenekét a szeméttől. A szabadkai Branislavljević nem vett részt a merülésben, de nem szívesen hagy ki egy ilyen akciót. Tudni kell róla, hogy a haditengerészetnél szolgált, mint búvár. 1982-ben tért haza Puláról, amikor még egész Vajdaság területén csak néhányan foglalkoztak búvárkodással.
– Akkor még nagyon kevés búvár volt itt, azt hiszem Újvidéken és Nagybecskereken léteztek csak ilyen szekciók. Miután hazajöttem, kicsit komolyabban kezdünk ezzel foglalkozni. Búvárklubot nyitottunk Zentán, Szabadkán, Zomborban és Apatinban. Ezt követően megalapítottuk a Vajdasági Búvár Szövetséget, vagyis különváltunk a többi vízi sporttól. Kezdetben a búvárkodást még a polgári védelemhez kötötték, ami abban az időben nagyon erős volt. A tanácsomra ők biztosítottak felszerelést a kluboknak. Ez kölcsönösen hasznos volt, mert a felszerelés egyébként raktárakban amortizálódott, és senki sem használta. Így a klubok felszerelést kaptak, cserébe pedig búvárokat képeztek, akik részt vehettek a polgári védelem munkájában. Ennek köszönhetően szélesebb körben elterjedt a búvárkodás, és mondhatni: virágkorát élte. Ahogy ez megszűnt, az aktivitás is nagyban visszaesett, mert a klubok önköltségen voltak kénytelenek működni. Ma ez a sportág nagyon kevés, szinte a semmivel egyenértékű támogatást kap.

A klubszinten történő munka visszaesőben van, mert az embereknek saját zsebükre kell támaszkodniuk, ha új felszerelést szeretnének beszerezni. Sajnos, jelenleg ez a helyzet, de reméljük, hogy változni fog. Ennek ellenére meglepően sok rajongója van a búvárkodásnak Vajdaságban. Ma 20 klubunk van tartomány-szerte, amelyekben hozzávetőlegesen 350–400 ember foglalkozik aktívan búvárkodással. Emellett valószínűleg van ezer olyan ember, aki képzett búvár. A klubok részt vesznek különböző akciókban, és 7-8 olyan versenyszám van, amelyekben vetélkedni tudnak egymással. Vajdaság- és Szerbia-szintű versenyeken veszünk részt, de a nemzetközi színtéren is jelen vagyunk. Emellett a vízi mentésben együttműködünk a katasztrófavédelemmel, valamint a Vöröskereszttel és a tűzoltósággal is – számolt be Branislavljević.
A klubok nemcsak folyami búvárkodással foglalkoznak, hanem különböző utakat szerveznek a horvát, a montenegrói és a görög tengerpartokra. Ez természetesen pénzfüggő, mondta Branislavljević.
– Klubszinten a legtöbb utat Görögországba szervezzük, mert ott még szabadon lehet búvárkodni. Ők még nem vezettek be olyan szigorú szabályokat, mint a horvátok és a montenegróiak. Sajnos, nem olcsó sportágról van szó – tudtuk meg vajdasági búvárkodás meghatározó személyiségétől.
Ami a klubokat illeti, Vajdaság szintjén messze kimagaslik az apatini. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy az apatini önkormányzat hathatósan támogatja a búvárokat, mondta el Milorad Vujić, az apatini klub elnöke. A klub elnöke szerint Szerbiában erre kevés hasonló példa van. Azt megtudtuk tőle, hogy apatini búvárok egy katasztrófavédelmi egység tagjaként oroszországi kiképzésen vettek részt.

– A klubunk 33 éve létezik, és folyamatosan részesei vagyunk a vízi mentési akcióknak Szerbia területén. Egyik legnagyobb akciónkra 2005-ben került sor, amikor egy autóbusz lezuhant a žabljai hídról. A két hónapig tartó akcióban 18 tagunk vett részt, és a védelmi minisztérium vezetése alatt a vízbe fulladt áldozatok testét kerestük. Nem véletlen, hogy a rendkívüli helyzetekkel foglalkozó szektor nagyrészt a mi tagjainkból állította össze a vízi és víz alatti mentéssel foglalkozó különleges katasztrófavédelmi egységet. Ez az egység a nyár során 12 napos, különleges kiképzésen vett rész Oroszországban. A kiképzés Moszkvában zajlott, és a rendkívüli helyzetekben való búvárkodásra készítettek fel bennünket – mondta el Vujić, majd hozzáfűzte, hogy hamarosan egy újabb oroszországi kiképzésen fognak részt venni, ahol a téli körülmények között zajló búvárkodásra készítik fel őket.
Kérdésünkre az apatini klub elnöke elmondta, hogy a szerbiai búvárkodás mindössze az anyagi lehetőségekben és a biztonsági előírások értelmezésében tér el a világviszonylatban folyó búvárkodástól.
– Az oroszországi búvárokat az különbözteti meg a mieinktől, hogy komolyabb felszerelésük van, és sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak a biztonsági előírásoknak. Mi pedig az improvizáció mesterei vagyunk, és akkor is lemerülünk, ha nincs meg minden feltétel a biztonságos merüléshez. Náluk, ha nincs meg az előírt három búvár, akkor nem fognak lemerülni. Nálunk viszont, ha a helyzet megköveteli, akkor egy búvár is le fog merülni. Ők szabályosabban járnak el, viszont bizonyos helyzetekben a búvár kénytelen rögtönözni – véli Vujić.