2024. március 29., péntek

A digitalizációt szakemberhiány késlelteti

A korral lépést tartani kívánó vállalatok már készülnek az új ipari forradalom nyújtotta lehetőségek kihasználására. A cégek harmada már magas szintet ért el a digitalizációban. A folyamat most kap igazi lendületet, becslések szerint a jelenlegi 32 százalékos arány a következő öt évben 70 százalék fölé emelkedik. Mindezek ellenére viszonylag kevés pénzt fordítanak informatikai fejlesztésekre. A világ cégei bevételüknek átlagban mindössze az 5 százalékát fordítják effajta fejlesztésekre. Mivel azonban ez a technológia egyre olcsóbbá válik, ez így is jelentős fejlődés eredményez. Mondhatjuk úgy is, hogy igazi forradalom zajlik a szemünk előtt, és ennek valószínűleg már csak az szab határokat, hogy nincs elegendő tudással is felvértezett, kreatív szakember. Ha megnézzük a digitális fejlesztésekbe történő befektetések szerkezetét, jelenleg a legtöbbet szenzorokra, szoftveres alkalmazásokra, hálózati elemekre költenek. Ebben az átalakulási folyamatban a termelő vállalatok is olyan digitális technológiát alkalmazó gazdasági szereplőkké válnak, melyek továbbra is klaszikus értelemben vett fizikai termékeket gyártanak, de ezt különféle digitális szolgáltatásokkal kiegészítik. Ezek a cégek a vevőikkel és a beszállítókkal együttműködve hálózatot képeznek, melyre úgy is tekinthetünk, hogy digitális ipari ökoszisztémákat alkotnak. Hogy ebben milyen határtalan lehetőségek rejlenek, azt egyelőre alig lehet felfogni.

A DIGITÁLIS ÉRA

Történelmünk során azok a vállalkozások voltak sikeresek, melyeknek a vezetői jó üzleti érzékkel rendelkeztek. Gyakran emlegetik a szerencsét, ilyen azonban az üzleti életben nem létezik. Egy-egy szerencsés körülmény hozzájárulhat ugyan a vállalkozás esélyeinek növeléséhez, de aki nem tud élni a lehetőséggel, annak ez sem jelent semmit. A döntéseket ma is és a jövőben is valószínűleg az emberek, a vállalatvezetők hozzák meg. A szükséges információk begyűjtését és feldolgozását azonban digitalizálni kell, már csak azért is, mert emberi ésszel lehetetlen lesz felvenni a versenyt a gépek, applikációk alkalmazásában rejlő lehetőségekkel. Az adatok objektív és a végsőkig professzionális előkészítése értékes információkat szolgáltat a termékek fejlesztéséhez, ez viszont lehetővé teszi a hosszú távú partneri kapcsolatok kiépítését. Az ügyfelek speciális igényeire tervezett termékek és szolgáltatások korszaka következik, ebben egészen biztosak lehetünk. Ezzel együtt azonban egyre inkább világossá válik, hogy a problémát a megfelelő szakemberek krónikus hiánya okozza. Ahhoz ugyanis, hogy a vállalatvezetők megfelelő döntéseket tudjanak hozni, professzionálisan kialakított adattárakra és különféle algoritmusokra van szükség, amit nem egyszerű biztosítani. Hatalmas kockázatot jelent az adatbiztonság is: a digitális ökoszisztémák csak akkor működnek normálisan, ha a hálózat részeként mindenki biztos lehet abban, hogy a saját adatai nem kerülnek illetéktelen kezekbe.

DIGITÁLIS ÖKOSZISZTÉMA

Vajon igazak azok az elméletek, melyek szerint a gazdaság, sőt a digitális világ is csak egy ökoszisztéma. A természet folyamatosan változik, de hosszú idő alatt kialakult egy rend. Egy könyörtelen, de mégis az evolúció szolgálatában álló szerveződési forma. A természetes egyensúly az építésen és a romboláson alapul, a folyamatok azonban hosszú távon egyensúlyban vannak. A természet törvényei az evolúciót szolgálják, ilyen szempontból valamiféle magasabb rendű szervezési forma lehetne a végeredménye. A természetes kiválasztódás kegyetlen: elhullnak a gyengék, kihalnak az életképtelenebb fajok, az alkalmasabb fennmarad és terjed. Létezik egy felfogás, mely társadalmunkat, azon belül a gazdaságot is csupán ökoszisztémának tekinti. A benne zajló folyamatokat pedig a darwini evolúcióval, a természetes szelekcióval próbálja megmagyarázni.
Az emberi értelem vezetett oda, hogy eszközöket kezdtünk készíteni és használni. Az íj vagy a kerék felfedezése spontánul nem jött volna létre. Azonban a természetben is rengeteg, az evolúció eredményeként felfogható megoldás létezik, amit érdemes volna lemásolni. Több irányból is megközelíthetjük a dolgot. Bizonyos szempontból az ember által kitalált és készített eszközök kevésbé hatékonyak és tökéletesek, mint a természet alkotta dolgok. A másik véglet ellenkezőleg azt állítja, hogy az ilyen megoldások csak az emberi értelem felhasználásával jöhetnek létre, ez tesz bennünket felsőbbrendűvé. A gazdaságpolitika vezetésében is olyan tudományos megközelítésre lenne szükség, mint az élet más területein. Korunk elképesztő méretű információrobbanást hozott, ami a tudományos felfedezések széles körű alkalmazásának egyenes következményeként azonosítható. Sok azonban a botcsinálta szakember, a képzetlen vagy csak tehetségtelen döntéshozó. Ez lehet annak az oka, hogy a közgazdaságtudomány szempontjából a digitális korszak még mindig nem hozott igazi korszakalkotó áttörést.