Már jó ideje emlegeti az államvezetés a közalkalmazottak létszámcsökkentésére irányuló intézkedéseit, de az elmúlt másfél évben a nagy horderejű bejelentések ellenére, a legtöbb személy, aki megvált munkahelyétől, tulajdonképpen nyugállományba vonult, és nem elbocsátás miatt szakította meg a munkaviszonyát – mutat rá a Politita napilap.
Az ország pénzügyi helyzetének rendezése 2014-ben vette kezdetét, az idén májusig 16 ezer közszférai alkalmazott vált meg a munkahelyétől. Ez statisztikailag azt jelenti, hogy havonta kicsivel több mint ezer emberrel csökkent az államapparátus.
Ha figyelembe vesszük, hogy az állami szektorban csaknem félmillió ember dolgozik, szembetűnő, hogy nincs szó semmiféle radikális csökkentésről, és az is kitűnik, hogy a legtöbben – nyugdíjaztatás mellett – azért hagyták el a munkahelyüket, mert elégedetlenek voltak a bérükkel.
Persze ezt nehéz pontosan kimutatni, hiszen az állam is csak végleges számadatokat közöl ezzel kapcsolatban, a különböző részletekről említést sem tesz.
A pontos számokat pedig az újságíróknak is nehéz felderíteni. A mezőgazdasági minisztérium illetékesei a Politika napilap munkatársainak elmondták, hogy 2015 szeptemberétől 2016 szeptemberéig a minisztérium 46 dolgozója hagyta el a munkahelyét, közülük 28-at nyugdíjaztattak, a maradék 18-at pedig más okokból kifolyólag nem alkalmazza már a tárca.
Sebastián Sosa, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) állandó képviselője is úgy nyilatkozott legutóbb, hogy az év végéig további hat és félezer embernek kellene felmondani az állami szektorban. Ebből is látszik, hogy radikális elvárásokról sem lehet beszélni.
A Gazdasági Tanács szakértői szerint a nagyszabású elbocsátási akció jobbára a nyugdíjaztatásban merül ki. Eddigi elemzéseikből kiderült, ez év júliusáig csaknem 8-9 ezren kaptak felmondást az állami szektorban, tehát még megközelítően 19 ezernek kellene felmondani az év végéig, hogy megvalósuljanak az állam tervei.
A tanács szerint az elbocsátási akció teljesen megtorpant, vagyis nagyjából el sem kezdődött. A bérek alakulását követve elmondható, a vállalatokban jobbára a természetes nyugdíjaztatásra fektették a hangsúlyt, és egyes helyeken még új dolgozókat is felvettek. Amellett, hogy így nem fognak megvalósulni a lefaragási tervek, az is előfordulhat, hogy több fizetést kell majd kifizetni az állami költségvetésből.
Az akció sikertelenségéről tanúskodik az a tény is, hogy országos szinten csupán néhány száz millió dinárt költött az állam a végkielégítések kifizetésére, holott a teljes költségvetési keret erre a célra 17 milliárd dinár.
Mint ismeretes, a tervek szerint három év alatt 75 ezer embernek kellene felmondani a közszférában, vagyis évente 25 ezernek. A Pénzügyi Tanács szerint ez az elképzelés több mint irreális.
– A legjobb ebben a tekintetben talán az, hogy a kormány is rájött arra, hogy ilyen komoly tervet jelenleg nem áll módjában véghezvinni. Ez kiváló alkalom arra, hogy egy olyan stratégiát fogalmazzon meg, amely átjárható, és következhető racionalizációt eredményez, és amelyben az elbocsátások jól koordináltak – magyarázták a tanácsban.
Erre azért is szükség van, mert az egészségügyben például sokkal több a „nem egészségügyi dolgozó”, sebészből és specialistából pedig kimondott hiány van. Más elemzések szerint az államnak sokkal több adóellenőrre lenne szüksége.
A tanács szerint a legjobb koncepció az lenne, ha az alkalmazottak számát a nyugdíjazás és az önkéntes felmondások alapján csökkentenék. Elsősorban azért, hogy a szolgáltatások színvonala se romoljon tovább.
A tanács szerint legjobb esetben is csak 20-30 ezer alkalmazott hagyhatja el az állami szektort a jövőben.
