2024. március 29., péntek

Zarándokúton Moholról Doroszlóra

Két nap alatt énekelve, imádkozva száz kilométert gyalogolnak a Szentkútig

Holnap tartják Doroszlón, a legnagyobb délvidéki Mária-kegyhelyen és a legnagyobb vajdasági zarándokhelyen a kisboldogasszonyi búcsút. A zarándokokat ma 14 órától fogadják, a szertartások folyamatosak lesznek, majd holnap 10 órakor püspöki nagymisén vehetnek részt a hívek.

Fotó: Gergely Árpád

Fotó: Gergely Árpád

A szentmisét msgr. dr. Székely János esztergom–budapesti segédpüspök vezeti. A búcsún részt vesz Hegyi László, Magyarország egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára.
Tegnap reggel Moholról gyalogosan, vándorbottal, elemózsiás tarisznyával indult el a Nagyúton két tucat zarándok, férfiak, nők, fiatalabbak és idősebbek, hogy ma délután négy órára megérkezzenek Doroszlóra. Az éneklő, imádkozó, vidám menetoszlopot fél egy tájban Völgyparton értük utol, ahol a helybeliek a templomudvaron kávéval, üdítővel, keksszel várták őket.
– Nem ülünk le sokáig, mert kihűlnek az izmok, és azután annál nehezebb lesz folytatni a gyaloglást. Útközben megállunk minden keresztnél, és imádkozunk. Éjszaka nem gyalogolunk, a megszokott tempóban haladva estére Kishegyesre érünk, ahol már várnak bennünket a hívőtársaink, és itt éjszakára megpihenünk – mondta a 69 éves Oláh Vendel, aki már több alkalommal megtette gyalog a zarándokutat Moholról Doroszlóra, ami közel száz kilométeres gyaloglást jelent két napon át.
A hosszú útra vászon tornacipőben indult el, mint mondta a gyaloglásra legalkalmasabb a már bejáródott, könnyű lábbeli, habár az ilyen cipő is előbb-utóbb feltöri helyenként az ember talpát. Kishegyes után a zarándokok Kúla felé veszik az irányt, majd Cservenkán, Veprődön át 93 kilométer megtétele után érkeznek meg Doroszlóra.
Az idén a moholi zarándokok narancssárga kendőt tűztek a ruhájukra, ami a kétnapos búcsú forgatagában megkülönböztető jelül szolgál. A kendőket Nagy Julianna készítette az útra, aki elmondta, hogy egy pap is velük tart Doroszlóra. A moholi születésű Zélity Mihály plébános is a csapattal tartott, ő jelenleg Bezdánban szolgálja a híveket.

Gyalogos zarándoklat Doroszlóig, az út menti kereszteknél imádkoznak (Fotó: Gergely Árpád)

Gyalogos zarándoklat Doroszlóig, az út menti kereszteknél imádkoznak (Fotó: Gergely Árpád)

Valamikor a zarándokok kenyéren és vízen tették meg az utat a búcsúhelyre, de mint a moholi és a hozzájuk útközben csatlakozó zarándokok elmondták, a tarisznyába kellő mennyiségű élelmet pakoltak az útra, mert a száz kilométer megtételéhez azért szükség van megfelelő üzemanyagra is. A zarándokmenetet dupla pótkocsis traktor kíséri, amelyből az egyik pótkocsi sátorral fedett, ide húzódnak be eső esetén. A két napra való élelem, víz és személyes holmi, a hálózsákok és takarók meg egyéb kellékek is a pótkocsin utaznak. A menet élén feszületet visznek, amely kézről kézre jár.
A gyalogosan utazók egyik fontos kelléke a tű és a cérna, amit az asszonyok rendszeresen magukkal visznek. Útközben nem is annyira az esetleg elszakadó gúnya megvarrására szolgál a tű és a cérna, sokkal többször veszik igénybe ezeket az eszközöket a lábon, talpon, a lábujjakon keletkező vízhólyagok kezelésére. A zarándokok egybehangzóan állították, hogy a vízhólyagon tűvel áthúzott cérna megoldja a problémát. A vékony cérna elvezeti a hólyagból a vizet, ami így lelappad, és kevésbé gyötri a távgyalogló talpát.