Lassan véget ér augusztus, már csupán néhány óra maradt belőle. A diók koppanva hullanak a fáról, a fecskék tömegesen gyülekeznek, és a diákok javában hegyezik a ceruzájukat.
Mit is tud ilyenkor csinálni a vadászember? A fürjek első hulláma elvonult, a kacsák pedig kitanulták a repülés magasiskoláját, és most már nem olyan egyszerű puskavégre kapni őket. Munka azért akad a területen, mert kezdődik a szarvasbőgés, legalábbis ott, ahol van ebből a nemes vadból. Az apróvadas területeken az idény kezdetét előkészítendő most a szárnyas és a szőrmés ragadozóktól kell fokozottan óvni azt, ami a nyári permetezések után megmaradt. Ilyenkor az idei kis rókák már kezdenek önállósulni, és a maguk urává válnak. Tehát vadásznak. Ilyenkor azonban még tapasztalatlanok, és könnyebb túljárni a híresen csavaros eszükön, és puskavégre kaphatjuk őket. A ragadozókat ilyenkor célszerű lesből vadászni, és ha rászánjuk magunkat, lapuljon a zsebünkben a csalisíp, hiszen a fiatal rókák a cincogásra és a nyúlsírásra egyaránt jól reagálnak. Ahol mesterségesen tenyésztett fácánokat engednek ki a területre, ott ez a munka elengedhetetlen, hiszen a sok fiatal madár mágnesként vonzza a ragadozókat.
A pobedai vadászok fácánjaival már többször is foglalkoztunk, velük kapcsolatban most egy másik téma kerül terítékre. A fácánneveldét vezető Sinkovics Ferenc szokta gondját viselni a kibocsátott madaraknak, az évnek ebben a szakaszában a ragadozók gyérítésével van elfoglalva. A minap a jó holdvilágot kihasználva ült ki rókát lesni. Csendes volt az este, és a szél is állandó irányból fújt, tehát eleve adottak voltak a feltételek egy jó vadászathoz. Az óra mutatója már kilenc felé közeledett, amikor a vadász halk motoszkálást hallott a mellette elterülő napraforgótarlóról. Amikor odavilágított a lámpájával, négy szem világított vissza. Első pillanatban rókákat sejtett, ezért elővette csalisípját. A nyúlsírásra mindkét állat megindult a vadász felé. Ekkor egy harmadik is megjelent, és futva előzte meg az előbbi kettőt, így elsőként került lőtávolba. A lövésre elfeküdt, a másik kettő pedig elugrott. Az ismételt sípolásra azonban megálltak, és visszafordultak. Amikor lőtávolba értek, gyors duplával sikerült elejteni őket. A negyedik aranysakál, mert azok voltak, már nem állt kötélnek, egy ideig még a közelben körözött, de nem sikerült lőtávolba csalni.
Aki már vadászott ragadozókra, az tudja, mekkora bravúr három rókát zsákmányolni egy nap alatt. A három sakál viszont szinte hihetetlen teljesítménynek számít, különösen Észak-Bácskában, ahol ez a ragadozó csak nemrég jelent meg, és kezd elterjedni. A terítéken két idei szuka és egy kan kapta meg a vadnak kijáró végtiszteletet.
És ekkor jött a ráadás.
A sikeres vadászatot követő napon Sinkovics ismét kiült az említett tarlóhoz. Az előző naphoz hasonlóan kilenc óra körül megjelent egy sakál, amely jóval óvatosabban mozgott, mint az előző nap elejtettek. A nyúlsírásnak azonban ő sem tudott ellenállni. Így került terítékre a negyedik is két nap leforgása alatt. Ez olyan eredmény, amelyről a vadászok többsége csak álmodhat, ezért az elejtőnek mindenki szívből gratulálhat a sikerhez.
Most már senki sem kételkedhet abban, hogy vidékünkön ismét jelen van Toldi nádifarkasa. Ez a négy anyányi példány azt bizonyítja, hogy már itt is megvetette lábát ez a nagy visszatérő.
