2024. április 20., szombat

A zsákmányelmaradás intő szava

A Vaskapu Aranykuttyogatója ismét válságban – A megpróbáltatásokat túl lehet élni, a halfogyatkozást, úgy tűnik, nem

Kár, hogy a horgászverseny eredményeit nem lehet elhallgatni. Még talán áthidalni sem. Különösen akkor nem, amikor egy jeles, évtizedek óta létező rendezvényhez kapcsolódnak, és ez a rendezvény a hatalmas zsákmányoknak köszönhetően vált ismertté. Ezért volna jó, ha a Tekiján megrendezésre kerülő Vaskapu Aranykuttyogatója elnevezésű harcsafogó verseny idei eredményeit el lehetne hallgatni. Mert kirakatba immár nem állíthatók.

Az Aranykuttyogató bő három évtizeddel ezelőtt azért híresülhetett el, mert az Al-Duna szóban forgó szakaszán valóságos harcsabánya volt. A zsákmányt bemutató fotók meg beszámolók nyomán ezrek látogatták a rendezvényt. Van, aki azért, hogy részt vegyen a harcsafogásban, mások azért, hogy lássák a zsákmányt. A harmadikak pedig azért, mert a harcsazsákmányok árnyékában, a horgászás kísérőrendezvényeként – erről a beszámolók csupán tőmondatokban szóltak – legalább két éjszakán át tartó hatalmas buli is szokott kerekedni, megfelelő zenei háttérrel. A történet a harcsa és zsákmányolása miatt érkező százakkal kezdődött, a buli miatt jövő ezrek alkalmi és járulékos jelenséget képeztek. De maradjunk a harcsánál. És essünk túl az idei versenystatisztikán.

Győzött a helybeli Petar Jonović, aki váltott társakkal többszörös győztese és sokszoros dobogósa a versenynek, ez alkalommal a sipi Mile Petrović volt a csapattársa. Három harcsájuk 8,5 kiló volt. A második helyet a magyarkanizsai Duško Rakić és a šabaci Branislav Stanković foglalta el, gazdak trófeagyűjteményükből már csak a tekijai ezüstkuttyogató hiányzott. Zsákmányuk négy alig méretes harcsa 6,4 kiló összsúlyban. A harmadik helyet egy 5,5 kilóssal az Adamović–Radić kladovo–zaječari páros foglalta el. Az első versenynapot ugyanis – a szó szoros értelmében – elfújta a szél, a heves hullámverés miatt lefújták a versenyt. A második versenynapon csak tizenhét csónak hajózott ki – korábban soha kevesebb –, az összzsákmány pedig 25,6 kilót tett ki. Összehasonlítás gyanánt 2007-ben 65 csónak futott ki, az összzsákmány pedig háromnegyed tonna volt, harmincszorosa a mostaninak.

Bár a zsákmány alakulása a szóban forgó versenyen hullámzó volt, csökkenését mégis észlelni lehetett, a kiugró teljesítmények pedig csupán elterelték a figyelmet a jelentkező problémáról és elködösítették a halfogyatkozás tényét. Ezzel sem érdemében, sem érintőlegesen soha senki nem foglalkozott. Még akkor sem, amikor a harcsafogásokkal egyenes arányba került a vigadalom miatt ide látogatók száma. Minél kevesebb harcsát fogtak a versenyzők, annál kevesebb látogató érkezett. Mert bulizni bárhol, rengeteg harcsát fogni azonban csak itt lehet(ett).

Megtörtént az, amitől ezeken a tájakon leginkább tartanak: híresztelések keltek szárnyra. Annak ellenére, hogy távolról nézve is látszott, rosszmájúság és irigység gerjesztette a híreszteléseket, a csökkenő halállományra épülő bírálatokat cáfolni nem lehetett. Ezzel a tekijaiak akkor sem tudtak volna érdemében foglalkozni, ha nem akadt volna más gondjuk. Márpedig akadt.

Előfordult, egy másik helység magáé­nak akarta ezt a rendezvényt, ahelyett, hogy sajátját futtatta volna fel. Megtörtént, hogy a gondos vízgazda szerepé­ben tetszelgő, örökösen veszteséges nemzeti park észtágító összeget kért a verseny engedélyezéséért. Magát Tekiját a közelmúltban majdhogynem elsodorták a hegyről lezúduló záporpatakok... Sorolhatnánk, mi minden fenyegette ezt a rendezvényt az elmúlt egyharmad évszázad alatt. Sokszor mondták: vége. Ugyanannyiszor feltámadt.

A történet azonban nem arról szól, hogy egy aprócska helység hogyan hoz tető alá egy hatalmas rendezvényt, és tartja életben akkor is, amikor mindenki más már veszni hagyta volna.

A Vaskapu Aranykuttyogatójának sikertörténete mindig is a harcsa körül forgott. Harcsafogyatkozás esetén, nagy zsákmányok nélkül ennek a rendezvénynek immár nincs jövője. Mivel szurkolunk neki, az idei fogás helyett a már említett 2007. évi zsákmányból adunk ízelítőt. Ne feledjük, ilyen is volt.