2024. április 20., szombat
A Tanyaszínház arcai – 2016

Verebes Judit

„Azt a színházat szeretem, amely inkább ablak, mint tükör”

Évről évre, községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket persze minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.

A zentai Verebes Judit, aki jelenleg az Akadémia harmadéves hallgatója, a középiskola idején került aktívan is a színjátszás varázsvilágába, noha amióta az eszét tudja, mindig is színház-közelben volt, rengeteg darabot megnézett kicsi korában is. A gimi idején viszont egyszer elhívták fuvolázni egy produkcióba, de amikor igent mondott, még nem is tudta, hogy színdarabról van szó. Ahogy fogalmaz, itt elindult a lavina. Játszott még jó néhány előadásban, és egyre jobban magába szippantotta ez a világ. Középiskola után nem nyílt színművészeti szak Újvidéken, így egy évre beiratkozott Szegedre magyar szakra, gondolván, hasznos lehet még a későbbiekben, s valóban jó tapasztalatnak bizonyult. Szabadidejében leginkább olvasni szeret. Nagy szerelme még a lovaglás, Zentán hat éven át hódolt neki, de jelenleg erre sajnos nemigen kínálkozik lehetősége és ideje.

Az emberközeli színházat szereti, abból is azt, ami inkább ablak, mint tükör. Nézni szereti azt is, amikor a darab tükröt tart a nézőnek, de néha már soknak érzi benne a provokációt. Ha az ember lát egy történetet, abban ismerjen magára, de ne úgy, hogy provokatívan, direkt módon a képébe mondják a dolgokat. Persze ez a témától is függ. De hogy megtalálja a számára ideális színházat, több szakmai tapasztalatra van még szüksége, úgy érzi.

A Tanyaszínház munkájában negyedszer vesz részt. Rengeteg apró élménye volt ezalatt. Az avatása is rendhagyó módon, spontán történt: nem a szokásos vödörnyi kotyvalékot kapta a nyakába. Frissen letusolva, szép fehér ruhácskát magára öltve nézte a délutáni színpadépítést, ezt az üdeséget viszont nem sokáig nézhették a többiek, 10 perc után felkapták, és bedobták egy latyakkal teli árokba. Az idei darabban a konda tagja, mely csupa szélsőséges figurákból áll össze. A szerepét rendkívül izgalmasnak tartja, több oldalról is megközelítette, mielőtt az elnyerte végső formáját.