2024. március 28., csütörtök

Nem csak siránkozva szemlélni

Változó világunk, változó éghajlatunk és környezetünk a természet és a vadon élő állatok egyre gyorsuló pusztulásához vezet. Hogy ezt a folyamatot lelassítsuk, tenni kell valamit. Bár nem tudunk sokat segíteni, nincs annál rosszabb, mint tétlenül siránkozni a kiömlött tej felett.

A vadászokról kialakított általános kép torz és rosszindulatú, hiszen mindent halomra lövő, elmebeteg emberekként tünteti fel őket. Ez egy dekadens, hisztérikus társadalom reakciója a természettel törődő, a benne élő állatok gondját viselő, velük gazdálkodó szervezet alaptevékenységére, amely az egész emberi társadalom kialakulását indította útjára. A légkondicio­nált lakásaik kényelméből a vadászokra kígyót-békát kiáltó zöldaktivisták meg állatmentők a szájtépésen kívül ugyanis semmit sem tesznek annak érdekében, hogy az általuk hangosan sajnált élőlények életben tudjanak maradni. A vadászok viszont ennek érdekében lapátot ragadtak.

A víz maga az élet, és a kultúrsivataggá változtatott környezetünkben ez tán még jobban kifejezésre jut. Felszíni vizeink már-már annyira szennyezettek, hogy vizforrásként használhatatlanok. A vadon élő állatok egyetlen ivóvízforrása tehát az esők után hátramaradt pocsolyák és az úgynevezett laposokban keletkező időleges tavacskák vize. Csakhogy ezek rövid életűek, ezért az év legmelegebb hónapjaiban az állatoknak el kell vándorolniuk olyan helyekre, ahol állandóan van ivóvíz. A vajdasági vadászegyesületek ezért kénytelenek mesterséges úton biztosítani a vizet a vad számára. Ehhez kellett a lapát.

A topolyai Őzbak Vadászegyesület még tavaly több kutat fúratott vaditatás végett a terület különböző részein. Az idén elkészült az első itatóvályú is, így a vad tiszta, egészséges vízhez jut. A többi itató még várat magára, de néhány hét múlva azok is hadrendbe állnak.

Vadásztársadalmunkban az önkéntes munkának mindig is nagy súlya volt, ennek köszönhetően sikerült a nemrég még bőségéről híres vadállományt létrehozni. A vad számára létfontosságú itatók kiépítése ennek a folytatása, hiszen az élőhely fenntartása és javítása nélkül néhány év múlva vad nélkül maradnánk. Ezt az itatóvályút egy évek óta együtt vadászó és dolgozó csoport tagjai készítették el, akik tudják, hogy többet ér egy hála az istennek, mint ezer isten segíts!

Amikor befejezték a munkát és letették a lapátot, jöhetett a vadászpörkölt.