Verebes Andrea Palicsról érkezett. Igen korán elkezdett színházzal foglalkozni, és mindössze hatéves volt, amikor először kimondta, hogy színésznő szeretne lenni. Mindig vonzotta ez a közeg, mindig talált benne valamit, ami boldoggá tette. Korán el is döntötte, hogy a Művészeti Akadémiára iratkozik, ez tavaly meg is valósult. A Fabula Rasa diákszínjátszóival indult számára a színjátszás 12 évesen, ezt követte a Kálló Béla vezette tanoda. Amikor Lőrinc Tímeával dolgozott a Zsebtársulatban, úgy érezte, ez nagy fordulópont az életében, ekkor döntötte el száz százalékosan, hogy a továbbiakban a színháznak szenteli az életét.
Az Akadémiával tökéletesen elégedett, nagyon tiszteli mesterségtanárát, Hernyák Györgyöt, szereti, ahogy dolgozik, és emberileg is törődik velük. Az összes oktatójuktól különböző impulzusokat kapnak, és nincs meghatározva, melyik irányt kell követniük, szabad utat kapnak. Ami a továbbiakat illeti, úgy gondolja, nagyon nyitottnak és talpraesettnek kell lennie annak, aki ebben a szakmában érvényesülni szeretne. Szabadidejében szeret rajzolni, mert az kikapcsolja. Színházon belül a rendezés is rendkívüli módon foglalkoztatja, a csoporttársai szívesen meg is hallgatják ez irányú ötleteit.
Ez a harmadik éve a Tanyaszínházban. Nagyon nagy álma volt ez mindig, amikor régen eljárt a bemutatókra, folyton vágyakozva állt meg az épület bejárata előtt Kavillón, ahol azt írta: „Csak színészeknek!” Nagy boldogság volt, amikor először ő is beléphetett. A Tanyaszínház népszerűségét azzal magyarázza, hogy ha egy kis településre elmennek, ez ott eseményszámba megy, felér egy falunappal. Hiszen nincs a lakosok közül mindenkinek lehetősége, hogy rendszeresen elutazzon valamelyik városba színdarabokat nézni. Fontosnak tartja még ezekben az előadásokban a zenét is, és úgy gondolja, az idén nagy slágerek fognak születni a remek songok között.
