Évről évre, községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket persze minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkban igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Az újvidéki Hajdú Sára maga sem tudja, mikor indult a kapcsolata a színházzal, olyan kicsi korában kezdődött. A szülei vitték rendszeresen az előadásokra. A Színes Szilánkok Diákszínpadnak az idősebb testvérei is tagjai voltak, és az egyik bemutatójuk után az akkor 10 éves Sára elhatározta, hogy ő is beiratkozik. Egyre jobban megszerette ezt a világot, és még általános iskolában eldöntötte, hogy a színművészetin szeretne továbbtanulni – ez így is történt, idén végezte az első évet az akadémián. Ami a továbbiakat illeti, azt mondja, egyre többen azon gondolkodnak, külföldön szeretnének karriert csinálni, ő viszont egy pillanatig sem. Úgy érzi, ha valaki igazán szeretne elérni valamit, azt bárhol megteheti: itthon is.
Sok mindennel foglalkozott már, néptáncolt, kórusban énekelt, zeneiskolába járt, sportolt – evezett, úszott és konditerembe járt –, a mozgás és a hangszerek nagyon érdeklik ma is. Viszont az első évet az akadémián olyan „sűrűnek” érezte, hogy nem igazán talált időt egyéb tevékenységre.
Amikor oda felvételt nyert, azonnal kiderült, hogy két nap múlva kezdhetik is a munkát: a Tanyaszínházban. A szerepe mellett kellékesként is működött, ami nem volt könnyű az akkori előadás esetében, de ő ezenkívül is próbálta hasznossá tenni magát, segíteni a konyhásoknak, a kosztümösöknek, de még a fiúknak is a színpad felállításában. Nagyon élvezi ezt a munkát a teljességében. Idén a tömegjelenetekben vesz részt, amit nagyon szeret, hiszen egy csomó koreográfiában benne lehet. A darabot nagyon aktuálisnak érzi, ami mindenkihez szól: a menni vagy maradni kérdése. Terék Anna szövegét kiválónak tartja a maga „burkolt nyíltságában”, bízik benne, hogy a nézők is szeretni fogják az idei előadást.
