Évről évre községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel a legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket, persze, minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
A magyarkanizsai Katona Gábor az Újvidéki Orvostudományi Kar gyógyszerészeti szakának harmadéves hallgatója. Tizenegy éve foglalkozik már színházzal, egy kanizsai amatőr színtársulatnál bontogatta szárnyait. Itt az alapoktól kezdték, szituációs, improvizációs gyakorlatokkal, de minden évben készítettek egy előadást is. Középiskolásként Zentára kerülve belépett a helyi amatőr társulatba is, a zenés-táncos színházzal itt ismerkedett meg közelebbről. Kanizsára visszatérve belépett egy másik ottani csapatba, az Oláh Tamás vezette Gondolat-Jel Társulatba, ahol pedig az alternatív színházzal sikerült találkoznia. Végül ebben találta meg önmagát igazán, a metaforikus, kissé elvontabb darabokban. A velük készített Rómeó és Júliában való alakításának köszönheti a tanyaszínházas szerepét is, mivel ezt a díjat nyerte idén a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján.
Középiskola után nagy dilemmája volt, hogy a színházat vagy a medicinát válassza-e továbbtanulás szempontjából, végül úgy ítélte meg, hogy gyógyszerészként foglalkozhat színházzal is, fordítva ez nehezen sikerülhetne.
A tanyaszínházas munka az első néhány napban furcsa volt számára: hozzászokni a kavillói környezethez Újvidék után, az összeszokott társulathoz; aztán ahogy komolyabban beindult a munka, megtalálta ebben is önmagát. A darabot nagyon szereti, kimondottan örült neki, hogy nem egy tipikusan tanyaszínházas előadás, mert vannak benne ugyan népi motívumok, de kicsit alternatívabb a megszokottnál. Fontos számára, hogy egy darab közöljön valamit, és amikor a színpadon befejeződik, a néző fejében még ne érjen véget, amikor hazaért, még akkor is gondolkodjon a látottakon. Az idei Tanyaszínház pedig ilyen, mondja.
