2024. április 19., péntek

Egy sikeres évad záróakkordja

Az Újvidéki Színház sikereiről beszélgettünk Venczel Valentinnal, az intézmény igazgatójával

Az Újvidéki Színház ismételten igen sikeres évadot tudhat maga mögött. A számos elismerésben részesült társulat évadzárójára jövő pénteken kerül sor, amikor a színtársulat az OFF című előadást mutatja be. Az évadzáró keretében kihirdetik majd a legrangosabb vajdasági magyar színészi kitüntetés, a Pataki-gyűrű díj jelöltjeit.

A közelgő évadzárás kapcsán felkerestük Venczel Valentint, az intézmény igazgatóját, és elbeszélgettünk vele a nemrég lezajlott Sterija Játékokon elért díjakról, az évad egyéni és csoportos sikereiről, valamint az Újvidéki Színház és az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház együttműködéséről, amely a Hegedűs a háztetőn című előadásban valósult meg. Érdekelt bennünket az igazgató úr véleménye arról az eseményről, amikor a Sterija Játékok utolsó napján előadott OFF című előadás után Haris Pašović rendező kezdeményezésére tiltakozó levél született, amelyet az újvidéki Városi Tanács kultúráért felelős személyeinek címeztek meg az alulírottak.

Ön hogyan élte meg a Sterija Játékokon elért sikereket?

– Az Újvidéki Színház az Újvidéki Szerb Nemzeti Színházzal koprodukcióban létrehozott Hegedűs a háztetőn című darabja összesen öt díjat vitt el. Az első, talán értékében a legfényesebb, a legjobb férfi szereplőnek járó díj, Balázs Áronnak jutott. A második igen fényes díj, az a közönségdíj, a harmadik Mirjana Maurits Stojanović jelmeztervezőnek kijáró díj, a negyedik a Dnevnik napilap szakmai zsűrijének a díja, és az ötödik a legjobb koreográfiáért járó díj Krámer György mesternek. Én azért vagyok végtelenül boldog a felsorolás után, mert ez a szereplésünk a Steriján, meg a díjeső igazából azt bizonyítja ékesen, hogy szakmai siker nincs közönségsiker nélkül, ha pedig a másik oldalról nézem, a szakmai siker nem zárja ki a közönségsikert.

Hogyan értékeli a két színház együttműködését?

– Nagyon sikeres és mintaértékű együttműködésről beszélhetünk, amely nagyon komoly teszt volt. Nem szabad elfelejteni, hogy valamikor tavaly ilyenkor volt a bemutató, sőt tavaly a Sterija Játékok záró gálaelőadásaként már eljátszottuk a Hegedűst, és azóta huszonkétszer játszottuk, megközelítőleg 10.000 néző látta. Ez az Újvidéki Színház vonatkozásában egy egész évi produktum, ugyanis a színház előadásait vendégszerepléseken és itthon is kb. 10.000 néző nézi. Ez a koprodukció igazából próbára tette mindkét színház teljes apparátusát, a portásoktól kezdve az igazgatókig. Ez ugye nemcsak a színházak művészegyütteseinek a sikeres együttműködése, hanem művészi, pénzügyi, gazdasági és műszaki együttműködésről is szó van, amely kétségtelenül leteszteli egy ilyen együttműködés lehetőségeinek az összes alkotóelemét. Pontosan tudjuk most már, hogy egy ilyen nagy volumenű együttműködésnél hol vannak a szűk keresztmetszetek, hol nem szabad kompromisszumokba bocsátkozni, viszont hol van az a terület, ahol nagyon meg kell hallgatni a partnert, mert az ő szemszögéből a dolgok jobban látszódnak.

 Mit tart legsikeresebbnek az Újvidéki Színház elmúlt évadában?

– Az Újvidéki Színház ebben az évadában, ahogy egy kritikus mondta, felmutatta az emberi arcát. Köztudomású, hogy intézményünk az elkötelezett és kritikai színház profilját még most is magán viseli, azzal együtt, hogy én úgy gondolom, pont ez az emberi vonulat mintha kicsit háttérbe szorult volna. Épp ennek a szezonnak a repertoárja és a sikerei azt bizonyítják, hogy a közönségnek, de magának a színháznak is szüksége van a mély emberi érzésekre, hogy foglalkozzon az emberi lényben vagy a csoportban meghúzódó emocionális folyamatok megmutatásával. Én úgy gondolom, hogy ez ebben az idényben be is teljesült. Ha végigfutjuk, akkor mindegyik előadásban fel fogunk fedezni egy új arcot. Tulajdonképpen azt próbáltuk ebben a szezonban bizonyítani, hogy a színház kollektív teljesítőképessége mellett igazából ebben a művészegyüttesben nagyon erőteljesen jelen vannak az egyéni teljesítések is.

A Sterija Játékok utolsó napján az Újvidéki Színház társulatának OFF című előadása a jelenlévő közönség újvidéki Városi Tanács kultúráért felelős személyeinek címzett levelét eredményezte. Önnek mi a véleménye az említett ügyről?

– A színház, és saját magam nevében is közzétettem egy szerb nyelvű közleményt, amelyben először is az ellen tiltakozom, hogy a sajtó olyan információt hozott le, mely szerint az Újvidéki Színház művészei tiltakoznak, és a színház, mint intézmény, súlyos elkeseredettségét fejezi ki, hangsúlyozván azt, hogy Újvidék város nem támogatja eléggé a színházat. Ez nem igaz, hogy a színészek, illetve a színház más dolgozói tiltakoztak. Mint a közzétett nyilatkozatban is olvasható, amikor csökkentették a költségvetésünket 15 százalékkal, akkor én is, teljesen egyetértve a társulat tagjaival, úgy gondoltam, hogy a színház csak a maga munkájával, maga munkásságával tud válaszolni a csökkentett költségvetés helyzetére. Akkor tulajdonképpen ezt a produkciót mindannyian megálmodtuk, és ezt az Újvidéki Színház tíz színésze Puskás Zoltán rendezésében meg is valósította. Ez a produkció azért jó, mert ugyan aktuálpolitikai, gazdasági, pénzügyi helyzetből indul ki, de azon túl messzemenően sokkal többet mond, mint az a helyzet, amely módosult is azóta. Az igaz, és ezt fontos hangsúlyozni, hogy valóban egy konkrét helyzetből indítjuk ezeket az önvallomásokat, Ladik Katalin szövegének működtetését, de azt a helyzetet messze túllépjük. Igazából csak inspirációként használjuk.