Komolyan nem értem, Beke Róbert mért nem világhírű már régen. De legalábbis ott lenne a helye folyamatosan a honi színpadokon, és akár széles e Kárpát-medencében mindenütt. A Senkiföldi Vitéz Lőrincz élén a magyar nyelvterületet kellett volna meghódítania anno a 2000-es évek derekán, a mostani Bekroberrel pedig délen kéne portyáznia. Mért nem? Bezdánból nem indíthat hadjáratot egy magyar ajkú őstehetség? Ugyanígy nem értem a Szabadka–Zenta relációban mozgó ifj. Szloboda Tibor esetét sem: mindegyik zenekarával, de elsősorban a Southern Societyvel csodákat művelt a lemezeken, és azon a kevés színpadon, ahová eljutottak, de a mai napig itt sem született igazi áttörés. Pedig mindkét esetben adott a rendkívül egyedi hangzásvilág, a mesteri hangszerkezelés, és talán ők ketten a legmarkánsabb orgánumú dalnokaink… mi a rosseb kellene még? Szerencse+menedzsment+lóvé+lóvé?
Persze Beke mostani projektje(?), one man band-je(?) – mindenesetre örülnék, ha mihamarabb zenekar válna belőle, és élőben is élvezhetném! – persze még nagyon friss, az In the Maelstrom nemrég készült el, a cikk írásának pillanatában csupán két dal hallgatható meg a Tube-on; tehát nem kéne előre kárognom!… A cyberspace-en nyilván tarolni is fog egykettőre, de… tényleg boldoggá tenne, ha egy turnéképes csapat sorakozna mögé – az anyag nagyon is megérdemli.
Beke markáns hangja és zenei világa már a korai Énekelt Versek Fesztiválján is felkeltette az érdeklődésemet, később a Senkiföldi Vitéz Lőrincznek pedig egyenesen a rajongójává váltam, kár, hogy nem tartott tovább az a szép történet. Egyébként a Képzelt, valami éden című demójukról írt recenziómnak, a Pom-Pom Dal szövegéből idézve, a Vágyakozások – innen el címet adtam: tart még a vágyakozás? (Bár a fájdalmasan szép címadó/albumzáró dal szövege mintha mást sugallna…) Mert hogy ez az új anyag angol nyelven szólal meg… nem kevésbé mívesen, mint a költői ihletettségű Lőrincz, noha helyenként kissé közvetlenebbül reflektálva a jelen társadalomra. Míg anno – cseppet groteszk bőrbe bújtatott – mesékkel kápráztatott el a szövegíró Beke Róbert, itt több helyütt alig burkolt társadalomkritikát fogalmaz meg (például a The Greatest Shopping Centre című dalban, ahol a teljes Univerzumot egy gigászi bevásárlóközponthoz hasonlítja, ahol magunk is csak konzumtermékek vagyunk). Ám külön tanulmányt érdemelne ez a szövegvilág is, hiszen innen se hiányzik a míves költészet, a mélytengeri merülés, valamint az élveboncolás. A magas Eget célozza meg újfent. Nem csalódhatunk a szerzőben, figyelemreméltó teljesítmény!
Amit a hangszerekkel művel, legalábbis méltó a szövegekhez: karmoló basszusfutamok tarkítják a több sávban felvett ritmusalapot, a dob precíz, de rendkívül élő hatású – ha ez dobgép, toronymagasra emelem a kalapom; ha nem, akkor is –, a gitárszólók pedig fantáziadúsak, kellemesen díszesek, és üdítenek cseppet az egyébként erőteljes melankólián. Mert igen, borús világ ez itt az örvény mélyén. A Lőrincz sem volt kifejezetten vidám, de a Bekrober még inkább behúzta a sötétítőfüggönyöket, elfújta a gyertyákat, és csak a dalnok parázsló tekintete világít, amikor nagy ritkán felkapja a talajról. A tempók is leginkább belassultak. Amikor Waits vagy Cave a legtátongóbb mélységeket tárják elénk, ahhoz tudnám csak hasonlítani ezt az anyagot. Itt-ott néhány izgalmas falzett, leheletnyi terc – az ének is több sávban került a lemezre –, de a bárd leginkább a középső és alsó regiszterekben borzongatja a hallgatót. Vigyázat!, olykor lúdbőr és hidegrázás fenyeget.
Egy dolgot viszont mindenképpen fontos megemlítenünk: Elsősorban ugyan azért tenne boldoggá, ha zenekar szerveződne ismét Beke köré, mert akkor élőben is megszólalhatna ez a remek anyag; ám egy-két helyen – szerencsére valóban kevés számot érint ez – kissé kifáradni látszik a lemez, néhány dalnak „töltelék íze” van, itt jól jött volna a több fül/több ötlet szindróma, hiába, csapatjátékként a legtutibb a zene… mondom én, aki nagyon is tisztában vagyok vele, mekkora mágia szükséges egy banda egybentartásához. No, szót se többet erről: hiszen csúcsteljesítmény ez egyetlen embertől, hogy egyedül mindent így összerakjon egy lemezen, szöveg- és dalírást, feljátszást, stúdiómunkát! (Egyedül a borítón lévő fénykép nem a saját munkája, mivel maga szerepel rajta.)
Amint már említettem, friss albumról van szó, szűz terület, a neten a klipeken kívül csak néhány ízelítőt találtam még a többi dalból – így hát a szerzőtől sem igyekeztem extra információkhoz jutni. Nem befolyásolt semmi. Csupán kíváncsian végighallgattam a lemezt, és ez itt az első benyomásom. Várom, hogy a nagyvilágé mi lesz. Mert erősen szurkolok, hogy eljusson hozzá és megismerje!
