A sárvári A Gátnál zenekar Félmágió című debütáns albumáról 2014 őszén frissiben beszámoltunk a Képes Ifjúság oldalain, és egy interjú is készült velük. A lelkesedésem irántuk azóta is töretlen, így nagy örömömre futott be nemrég hozzánk a postás az együttes Szihám című EP-jével, amely négy „ősrégi” dalt tartalmaz, megtoldva az Amikor késekkel című szám akusztikus verziójával. Azonnal rávetettem magam – nem is nagyon került ki azóta a lejátszómból.
Nehéz eldönteni, hogy a zene vagy a frontember, énekes/gitáros Benkő Gábor szövegei varázsolnak-e jobban – leginkább együtt teszik, csodálatos a harmónia –, engemet az első találkozásnál az utóbbi szippantott be először. Magas szinten művelt költészet ez, fehér mágia, túlmutat a jelen kor társadalmán, és bírálatot is csak úgy mond róla, hogy föléje emelkedik, miközben a Hagyományhoz kapcsolódik szervesen. Harmadik szemedet nyitogatja, ébreszt, hogy ébredjen. Az Aranykor-állapot – hallgasd meg őket, és belekóstolhatsz.
A muzsika a magyar új hullám és underground rock legjobb pillanatait idézi, sajátos hangulatot elővarázsolva a dob-basszusgitár-gitárnak trombitával való ölelkezéséből, mely hangulat izgalmas módon egyszerre vidám és mélyen melankolikus. Magában is költészet, de természetesen – mint minden igazán jó énekes-hangszeres zene esetében – a szövegekkel szerves egységet alkotva éri el annak csúcsait. Az első lemez első dalát meghallgatva az volt az első gondolatom, hogy mennyire itt lenne a helyük az Énekelt Versek Zentai Fesztiválján. Az érzés csak fokozódott, amikor az EP-t is végighallgattam – és éppen a legvégén tetőzött, ahol az Amikor késekkel dalról az akusztikus reprízt adják: itt zongora és cselló kíséri Gábor énekét, amikor „a falka ma éjjel rám morog / agyarak hánynak szerteszét / aztán már levegőt sem kapok / tóigaz mélybe húz a rét”. Aztán már levegőt sem kapok... oly fájdalmasan gyönyörű.
A felvétel minőségére sem lehet panaszunk egyik kiadvány esetében sem, a szolnoki Denevér Hangstúdió, ahol a keverés és az utómunka folyt, amúgy is garancia a kiváló hangzásra. Ebből a szempontból is tökéletes a zene és szöveg közötti harmónia, egyik sem nyomja el a másikat, Gábor tiszta éneke remekül érvényesül. (A Félmágióval ellentétben itt csak a záró dalban van egy kevés női vokál is. Ott éppen azt tartottam az egyik legizgalmasabb vonásnak, ahogy a női és férfi ének egymással ölelkezik, olykor terceléssel indukálva lelki orgazmust. Itt viszont éppen azt izgalmas megfigyelni, Gábor milyen pazarul vágja ki a magasan énekelt, díszítésekben gazdag részeket!)
Közben azon kapom magam, hogy a cikk írása közben kétszer is meghallgattam a Szihámot, majd gyorsan betettem utána a Félmágiót is. Megunhatatlan…
Ha felkeltettem az érdeklődésedet, kedves olvasó, és szeretnél részese lenni ennek a varázslatnak, melynek A Gátnál a neve, akkor bővebb információt itt találsz róluk: agatnal.hu és facebook.com/agatnal. A limitált számban kiadott demó EP egyébként nem kerül kereskedelmi forgalomba, de a honlapon a teljes anyag meghallgatható; aki viszont szeretné kézbe is venni a CD-t – megéri, külcsínre sem utolsó! –, az itt érdeklődhet: agatnal@gmail.com.
