Hétfőn este a Zentai Alkotóházban a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központ és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közös szervezésében egy Újvidéknek mint művészettörténeti metaforának szentelt programnak lehettünk részesei, ahol Antal Szilárd fotókiállításának megnyitója, valamint Roginer Oszkár kötetbemutatója adta az apropóját egy kellemes hangulatú beszélgetésnek a szerzőkkel.
Hugyik Richárd, Antal Szilárd, Roginer Oszkár és Novák Anikó a kötetbemutatóval egybekötött fotókiállításon (Szögi Csaba felvétele)
Az est mottója egy Tolnai-idézet volt: „ébenlibikókákat ácsoltak / végig a futaki úton / és ott libegett / és ott billegett egész újvidék”.
Antal Szilárd újvidéki rendező Épületem tetejéről című kiállítását Szarka Mándity Krisztina művészettörténész nyitotta meg, aki elmondta, különleges hangulatú sétára hív meg bennünket a művész Újvidék mikrokozmoszában, amikor a gépe segítségével lehozza nekünk ezeket a formákat, izgalmas felületek találkozásait, amelyeket értékesnek talált, közben olyasmire irányítja figyelmünket, amire ösztönzés nélkül nem biztos, hogy felfigyeltünk volna, hiszen a tetőtér egyébként is olyan része egy épületnek, ahol ritkán járunk. Túl a szocialista modernizmuson gondolatszegény, kiüresedett közegünk tükörképeivel szembesülünk ezeken a képeken, ám innen csak egy lépés a perspektívaváltás, és az ablakokon máris beárad a fény.
A megnyitót követően Antal Szilárddal Hugyik Richárd beszélgetett, amikor is a művész elárulta, tulajdonképpen ezen a tetőtéren nőtt fel, ugyanis ennek az 1953-ban épült panelnek nem voltak teraszai, így a lakók a tetőteret használták erre a célra – logikus volt hát ezt választania egyik témájául. Bízik benne, hogy a befogadóból valami pozitív vagy negatív reakciót ki fog váltani vele. Szülővárosáról elmondta, bár szereti, az a véleménye, hogy a 90-es évek óta hátrányára változott, megcsúnyult, túlnépesedett, és elveszítette polgári miliőjét.
Roginer Oszkár A város mint (ellen)érv című kötetéről a szerzővel Novák Anikó irodalomtörténész beszélgetett, aki úgy véli, ami Újvidéket illeti, a könyvben is egy negatív folyamat játszódik le, amire Roginer Oszkár az est végén egy idézettel válaszolt: „a változás nem jó, de nem is rossz, csak egyszerűen: van”. A kötet Újvidéknek a 60-as, 70-es, 80-as években lezajló bevonulásával foglalkozik a (jugoszláviai) magyar irodalomba, miközben öt olyan életművet elemez (Tolnai, Domonkos, Sziveri, Ladik és Végel), amelyben a város központi motívumként szerepel. Roginer maga is újvidéki származású, de a munkáját már nem ott írta meg – a Magyar Tanszéken végzett bölcsészként posztgraduális képzéseken vett részt előbb Zadarban, majd Grazban –, ami Novák szerint ad az egésznek egy kellemes nosztalgikus árnyalatot.
