2024. március 29., péntek

Pilinszky hite és a mélypont ünnepélye

Újabb elgondolkodtató és lebilincselő előadását hallgathattuk végig szerdán este dr. Reisinger János budapesti irodalomtörténésznek Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet oszlopcsarnokában. A Magyar költők és a Biblia című sorozat eme legújabb részének főszereplője Pilinszky János volt.

Reisinger, szokásához híven, nagy szenvedéllyel mesélt jeles költőnkről, akit szerencséje volt személyesen ismerni, előadását bőven megtűzdelte versrészletekkel, melyeket legtöbb esetben fejből idézett.

Először is Pilinszky eszköztelen, kopár nyelvezetéről beszélt, amit a költő meghatározó gyermekkori élményekhez kötött. Ezek közül is kiemelkedik egyik nagynénje esete, aki egy baleset folytán elfelejtett beszélni, és a kis János megpróbálta őt újra megtanítani. Mindössze néhány szóra sikerült, viszont amikor „Bébi” kimondta, hogy virág, akkor annak súlya volt – mint ahogyan Pilinszky minden leírt szavának is.

Az előadó hangsúlyozta, a költő fő kifejezése a „pusztulás” volt. Ez nem hagyta nyugodni sohasem. Azt vallotta, az embernek a nullpontra kell visszatérnie, a gyermek szemével nézni a világot, rácsodálkozni – ugyanakkor nem belenyugodni a Rossz létezésébe. Mert az a tragédiánk, hogy létezünk, de nem vagyunk jelen. Nem figyelünk a másik emberre, más szóval: nem szeretjük őt. Célunk az „iskolázott figyelem” kellene hogy legyen, azaz az empátia, amikor úgy tekintek felebarátomra, hogy az ő helyébe képzelem magam. Életünk története a figyelmünk története: mire figyelünk és hogyan, ezek rendkívül fontos jellemzőink. És itt már el is jutottunk az istenkereséshez. Reisinger számos idézettel is illusztrálta Pilinszky hitét – azt a hitet, amelyet a költő, rendkívül helyesen, megkülönböztetett a vallástól, amelybe beleszületünk, avagy később veszünk fel, ám ez sokszor csak üres burok, újabb maszk a világkarneválban. A hit viszont személyes drámánk gyümölcse. Pilinszky a kezdetektől hívő volt, még ha a világba vetett hite a világháborúban, különösen az amerikai fogságban meg is rendült. Istenbe vetett hite szilárd maradt. A versei erről is mesélnek.

Az előadás további részében szó esett még szépségről és jóságról, a valódi önmagunkhoz való eljutásról, a János-jelenésekről és a végítéletről, a kereszténység jelenlegi (elrontott) helyzetéről, a mélypont ünnepélyéről, valamint azt is megtudhattuk, optimista volt-e vajon Pilinszky János... Ismét egy igencsak tartalmas estet tudhatott tehát maga mögött a néző, és az elhangzottak felett bőven lesz elmélkednivalója a következő alkalomig.