A zentai Délibáb MME Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Balassi Intézet és a Bolyai Farkas Alapítvány által támogatott előadássorozatának legújabb részére kedden délután a Zentai Alkotóházban került sor Fölszállott a páva – Kodály Zoltán, a kóruszene a folklorizmusban címmel. Kodály életútjáról és művéről Baráth László művésztanár értekezett, az előadásnak dalok által való izgalmasabbá tételéről pedig felesége, Baráth Emília énektanár gondoskodott a szabadkai Varga Attila furulyakíséretével.
Aki megtanította a magyar embert énekelni – így jellemezve nagy zeneszerzőnket kezdett el Baráth László az 1882-ben Kecskeméten született Kodály Zoltánról mesélni, aki zenész család sarja volt, már egész fiatalom magába szívta a magas fokon művelt muzsikát, s bár jogot kezdett hallgatni, nagyon hamar a zeneművészetin találta magát, zeneszerzői szakon. Pesten viszont nem találta azt, amit keresett, ezért inkább „ment a népi hagyomány után.” Itt előadónk részletesen rátért Kodály Bartókkal való kapcsolatára, a népdalgyűjtés nehéz feladatára, ahogy a két fiatal zseni „mentette, ami menthető”, mesélt szellemi elődeikről, Erkelről és Lisztről, de nem mulasztotta el párhuzamba állítani példájukat a jeles vajdasági népzenegyűjtőkével sem – hiszen mindannyian hatalmas feladatot vállaltak magukra, a népdalok gyűjtését, feldolgozását és továbbadását, amit aztán sikeresen el is végeztek. Ezután beszélt még Kodály nyelvművelői és pedagógiai munkájáról, a világhírű – sok helyen alapnak tartott, Magyarországon kissé mellőzött – Kodály-módszerről, a reformjairól, ahogy bevitte a népdalt a zeneoktatásba. Baráth végezetül a zeneszerző második korszakáról mesélt, nagyzenekari és kórusműveiről, külön kitérve a Háry Jánosra és a Psalmus Hungaricusra.
