Kivonná a forgalomból az élelmiszertermékek szavatossági idejét jelző címkét a német mezőgazdasági tárca – nyilatkozta Christian Schmidt német agrárminiszter, mivel szerinte a német polgárok enélkül is hatalmas mennyiségű fogyasztható élelmiszert dobnak ki.
Pontosabban, a nyolcvanmilliós országban egy ember átlag 82 kilogramm élelmiszeripari szemetet termel, s ebből csak nagyon kis mennyiség lejárt szavatosságú áru.
Már maga a szavatossági idő is egy elég „elasztikus” fogalom a tárca szerint. Eredetileg a kijelölt időpontig az adott termék íze, szaga, állaga és színe megfelel a terméknyilatkozatban leírtaknak. A dátum meghaladta után a legtöbb esetben az árucikk nem veszít a minőségéből, és sok időnek kell elmúlnia, mire az valójában megromlik.
E téren már az is kiderült, hogy a termelők meglehetősen kimértek a dátumokkal, vagyis még jóval a valós szavatosság lejárta előtti időpontot jelölnek meg a csomagoláson. Talán azért, mert tisztában vannak vele, hogy a fogyasztó úgyis idő előtt kidobja, még akkor is, ha a jégszekrényében áll, és nagy valószínűséggel újat vásárol.
Az eredmény pedig – a német miniszter szerint – egy halom kidobott ennivaló.
A szavatossági idő címkéjét harminc évvel ezelőtt vezették be Németországban, mára viszont megkérdőjelezhető, hogy volt-e értelme.
Halmozottan vonatkozik ez egyes pékárukra (például kétszersültekre és kekszekre), amelyek a szavatosság lejárta után akár még egy évig is ehetőek – talán már nem annyira ropogósak, mint a frissiben polcra rakott termék.
Más cikkeknél (például a cukor vagy éppen a só esetében) pedig teljesen értelmetlen.
Persze, a német miniszter nem azzal a céllal szólalt fel a szavatossági idő eltörlése mellett, hogy a német polgárok romlott termékeket fogyasszanak, csupán át kíván térni az „intelligens csomagolásokra”, amelyek már évek óta elérhetőek a piacokon.
Egy chipes megoldásról van szó, amely méri, hogy hogyan változik a termék tartalma, így a fogyasztó maga dönti el, hogy meddig kívánja használni az árucikket.
Hasonló eljárás már a húsok csomagolásán is létezik. Egy matricáról van szó, amely a különböző kémiai reakciók hatására színváltoztatással jelzi, ha a termék romlott, így a vásárló már a boltban észreveheti, ha az adott húsáru már nem ehető.
A német tárca tervei szerint három év múlva már minden boltban ilyen csomagolások lesznek.
Schmidt kiemelte, hogy ez nemcsak etikai kérdés (hiszen a bolygón milliók éheznek), hanem hatékony spórolási módszer is lehetne a vásárlóknak.
A Stuttgarti Egyetem 2012. évi kimutatásai szerint évente a németek 16,6 és 21,6 milliárd euró közötti összegeket „dobnak a szemétbe”. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos német polgár 200–260 eurótól válik meg így, feleslegesen kidobott élelmiszer formájában.
