Amikor legutóbb, még az ősszel, benéztünk a Zentai Magyar Kamaraszínház igazgatói irodájába, hogy kifürkésszük az intézmény körüli aktuális eseményeket, akkor éppen készülőben voltak Sopronba egy hosszabb ott-tartózkodásra, mivel a Soproni Petőfi Színház több előadásukat is repertoárjára tűzte – közben még arra is volt idejük, hogy egy alkalommal a budapesti Nemzeti Színházban is előadják Gion Nándor klasszikusát, A kárókatonák még nem jöttek vissza című ifjúságiregény-adaptációt. Mindez nagy sikerrel – és persze tapasztalatszerzéssel – zajlott, viszont a történet itt még nem ért véget, hiszen idén is már a második magyarországi miniturnén van túl a trupp.
A Gion-adaptáció mellett Lázár Ervin A legkisebb boszorkány című darabját vitték még, amely előadás tavaly a szarvasi Magyar Teátrum Nyári Fesztiválról a legötletesebb jelmez különdíját is hazahozta, ami Rutonić Róbert munkáját dicséri. Ezúttal ezekről az élményekről és a kamaraszínház közeli terveiről kérdeztük Wischer Johann igazgatót.
– Sopronban tizenegy alkalommal játszottunk telt ház előtt. Tapasztalatszerzésnek is remek volt, hiszen most megláttuk, hogyan működnek a színházak Magyarországon. Más az a mechanizmus. Nem rossz az, amikor a színésznek egyedül az a feladata, hogy játsszon… Egyébként nagyon szerette a közönség az előadásainkat. Sopronban a pedagógusok felkészítik a gyerekeket a megtekintendő darabokra. Nálunk is van erre példa, de nem túl sok. Előadások után pedig a színház dramaturgja tartott egy félórás beszélgetést a közönséggel, és teljesen felcsigázta a gyerekeket. Ő is készít színdarabokat fiatalokkal, ezért remekül tud velük kommunikálni. Ezt a módszert nagyon hasznos ötletnek tartom.
Novemberben három hetet töltöttünk Sopronban, közben kiruccantunk a budapesti Nemzeti Színházba is a Kárókatonákkal. Ami egyrészt hatalmas élmény és persze óriási megtiszteltetés egy ilyen kis színház számára, mint a miénk – másrészt nagyon jól sikerült az előadás, közben látott bennünket egy-két szelektor is… Meglátjuk, beválogatják-e az előadást például Kisvárdára.
Ám a magyarországi turnénak ezzel nem lett vége, idén is vendégszerepeltetek már kétszer is a határ túloldalán…
– Januárban négy-öt napot töltöttünk ott, Mosonmagyaróvárott és Pápán játszottuk A legkisebb boszorkányt és a Kárókatonákat. Február 14. és 20. között Nyírbátorba látogattunk el az előbbivel, hazafelé pedig Kiskőrösön is eljátszottuk egy alkalommal. A közönség itt is ugyanolyan fantasztikus volt, ráadásul négy-ötezer gyerek nézte végig az előadásainkat minden alkalommal. Picit féltünk is ekkora tömegtől, de pisszenés nélkül bámulták végig mindannyiszor, teljesen beszippantotta őket a darab.
Ezek a művelődési házak, amelyekben jártunk, komplett színházak, jobban felszereltek, mint bármelyik vajdasági hivatásos színház, háromszor jobban, mint a mi kamaraszínházunk, ami teljesen ledöbbentett bennünket. 30-40 állandó munkaviszonyban lévő személy dolgozik ezekben, csodálatosan felszerelt nézőtérrel rendelkeznek, a színpadtechnikáról nem is beszélve. Mozgatható proszcéniumuk van, mindenhol megtalálható a zenekari árok, a fény- és hangtechnika, a logisztika tökéletes… Tehát mindegyikükben megjelenhet bármelyik nagy színház bármelyik előadása. El tudod képzelni, milyen munkakörülmények vannak ott… És ezek a művelődési házak. Mi van akkor a színházakban…? Szóval jó volt kicsit belekóstolni mindebbe. Láthattuk, hol tudunk még fejlődni. Van egy-két ötletem, amiket bevezetünk itthon, amitől még jobbak lehetünk.
Jelenleg mik itthon az aktuális híreitek?
– Négy bemutatóra is készülünk. A legelső március 24-én lesz, Oscar Wilde-tól a Csillagfiú, amit Kálló Béla rendez, a zenéjét Bakos Árpád írta, Pesity Alexandra a kosztümtervező, Varga Krisztina a koreográfus és Oláh Tamás a dramaturg. Tehát remek csapat jött össze, és ez is azt bizonyítja, hogy nem vesszük félvállról a gyerekelőadásainkat sem, mindent megteszünk annak érdekében, hogy magas színvonalon készüljenek. Végre ki tudjuk próbálni a nemrég megérkezett új mikroportjainkat is, a színészeink most megmutathatják az énektudásukat is. A darab célközönsége az óvodás és alsós korosztály, de a felnőttek számára is tanulságos lehet. Ezt követően kerül majd sor két diákszínjátszós előadásra, melyeket Nešić Máté, illetve Lőrincz Tímea rendez. Az utóbbiban azok a fiatalok játszanak, akik a középiskolát már befejezték, de továbbra is szeretnének színházzal foglalkozni – és persze mi is szeretjük, hogy ők jól érzik itt magukat, ezért természetesen adunk számukra is lehetőséget. Ezek után fog majd következni a Mezei Kinga által rendezett Szép Ernő-darab, melynek Május a munkacíme, és vidám színpadi játékként tudnám meghatározni a stílusát. Ennek zenéjét Mezei Szilárd írja, a kosztümtervező Janovics Erika, a dramaturg pedig Góli Kornélia.
(Az írás Üveggolyó mellékletünkben jelent meg.)
