Hétfőn este Zentán is bemutatták a Művelődési Házban Ingmar Bergman klasszikusát, az Őszi szonátát, ami széles összefogásban készült, és egyik partnere a Zentai Magyar Kamaraszínház volt.
A koprodukcióban részt vett még a Soproni Petőfi Színház, a Komáromi Jókai Színház, a Mikházi Csűrszínház, a Forrás Színház, a Pesti Magyar Színház és a bécsi Europa Club. A bemutató Sopronban októberben zajlott. A vajdasági turné (január 25–28.) további állomásai: Szabadka, Újvidék és Magyarkanizsa. Az előadást Pataki András rendezte. Szereplők: Farkas Ibolya, Molnár Anikó, Vukosavljev Iván és Diószegi Imola. A tervek szerint a színpadi játék a vajdasági vendégszereplés után megtekinthető lesz Erdélyben, Komáromban, Bécsben és Budapesten is a Pesti Magyar Színházban.
Nyomasztó és kegyetlen – ez a két szó volt, ami először a fülemet megütötte, amikor az előadás után kiléptem a színházból. Rögtön hozzáteszem, pozitív kicsengése volt a hölgy megjegyzésének. Az első jelzővel vitába szállnék – kissé túlzásnak érzem, különösen skandináv mércével –, ami viszont a másodikat illeti, hirtelenjében magam sem találnék rá jobbat, ha egy szóban kellene leírnom – elsősorban a hallottakat.
…nem mintha a látottakkal különösebb bajom lenne, a színészi játék többnyire szolid, a fény, a díszlet és a jelmez diszkrét. Mindazonáltal ez az előadás számomra elsősorban a hallójáratokon keresztül hatott, le is hunytam olykor a szememet, bevallom. És most nem a zenéről beszélek – ami egyébként kellemes, és remekül aláfesti az „őszi” hangulatot –, hanem a bergmani szövegről, természetesen. (Valószínűleg olvasva jobban is élvezném.) És merem remélni, másokra is ilyen elemi erővel hatott – mert enélkül a darab túl hosszúnak tűnhet, hiszen meglehetősen statikus, csupán az érzelmek vibrálnak. Nem tudom, mennyit vágtak az eredeti szövegből – egyáltalán vágtak-e –, de nem is lehetett könnyű dolga a dramaturgnak, a mester nagyszerűen felépítette a dialógusokat, minden mondat a helyén, olykor már-már a költészet nyelvén beszél, és veszélyes lehet belevágni, mert érzékeny ez a szövet.
Anya és lánya között zajló pszichológiai dráma, melynek „kegyetlensége” a körülöttük élőket is megperzseli. Az Őszből bontakozik ki, de azután megmutatkozik itt az összes évszak, és amikor lassanként már megdermesztene bennünket a fagy, összes villámaival kitör a nyári ítéletidő.
