2024. március 29., péntek

A zene és a paraszti társadalom

Szerda este a Zentai Alkotóházban Pataki Tibor történész, a Délibáb Magyar Művelődési Egyesület tagja A zene és a paraszti társadalom címen tartott ismeretterjesztő előadást.

Pataki Tibor (Szögi Csaba felvétele)

Pataki Tibor (Szögi Csaba felvétele)

Pataki azzal a figyelemre méltó gondolattal kezdte jól átgondolt és lebilincselő előadását, hogy a zene ugyanolyan fontos az emberi lélek számára, mint a víz a testnek. Ezt követően kifejtette, a társadalmak az általuk preferált zene szempontjából is különböznek, hogy milyet választanak, milyen gyakran művelik és hallgatják. A magyar a kimondottan zenekedvelő nemzetek közé tartozik. Míg a tradicionális falusi társadalmi forma nem bomlott fel, ott az emberek önállóan szerezték dalaikat, és játszották, énekelték is rendszeresen a mindennapokban.

Ezután Pataki vezényletével képzeletben bejártuk a magyar muzsika történetét egészen a honfoglalás előtti pentaton hangskálától napjainkig. A pentatónia jellemző volt szinte a teljes ázsiai zenére, és ha a lényegét tekintjük, máig nem sokat változott a helyzet: ha meghallgatjuk egy Volga menti tatár vagy egy gyergyói szegénylegény énekét, sok hasonlóságot fogunk felfedezni – ami a közös gyökereket bizonyítja. Hiába érte több hatás a honfoglalás után a magyar zenét nyugatról, illetve a török időkben délről, mint keletről. Mesélt arról, hogyan váltotta föl a históriás énekeket és kuruc dalokat a verbunk, hogyan merítettek ebből a legismertebb zeneszerzők, Brahmstól Lisztig, hogyan indult el a 19. században hódító útjára a népies műzene – a nóta –, mely a városból indult, de a falura volt nagyobb hatással, és hogyan találtunk vissza a „tiszta forráshoz” a 20. században Bartók és Kodály mozgalmának köszönhetően, amely a népzene (újra)felfedezését jelentette.

Kitértünk ezután arra is, milyen alkalmakkor zenéltek, énekeltek elsősorban őseink, szó esett az ünnepekről, amelyek sokkal többet jelentettek abban az időben az emberek számára, mint napjainkban, az előadó mesélt az új esztendő köszöntéséről, a regölésről, a vízkeresztről, a Szent Balázs-napról és így tovább, egészen a Luca-napig és a karácsonyi ünnepkörig. Az életkorhoz is köthetőek egyes énekek, hiszen az embert egész életében elkísérte a zene, a bölcsőtől a koporsóig, az altatódaloktól a virrasztóénekekig. Szó esett még az egyházi énekekről, a munkához, a mulatságokhoz, a vasárnapi sétákhoz vagy az egyszerű hétköznapokhoz kötődő dalokról és a daltanulási alkalmakról is. Közben pedig felvételről hallgathattunk kuruc nótát, regölést, Luca-napi kotyolást, betlehemezést, kesergőt és karikázót.

Pataki, ahogy kezdte, ugyanúgy egy fontos gondolattal fejezte is be előadását: kifejtette, hogy a magyar dalkincs egy szerves egészet alkot, amelyből nem csupán a zenei kultúránk táplálkozik, hanem a teljes szellemiségünk.