Hétfőn este a Zentai Alkotóházban a Vajdasági Magyar Versmondó Egyesület szervezésében két Radnóti-díjas versmondó, a kunszentmiklósi Tóth Péter és a vajdasági Hajvert Ákos Nem mondhatom el című, magyar klasszikus költeményekből összeállított műsorát élvezhette az ismét szép számban összegyűlt közönség.
Tóth Péter és Hajvert Ákos a zentai esten (Szögi Csaba felvétele)
Az igen hangulatos és szépen megkomponált előadásról Tóth Péter nyilatkozott lapunknak. Elmondta, a műsor a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet tájolási programjának keretében járja az iskolákat a Vajdaságban, de Kunszentmiklóson is előadták már; ugyanakkor a magyarországi Köznevelési Államtitkárság támogatását is élvezik, amelynek köszönhetően 147 határon túli iskolába jutnak el a versek négy összeállítás formájában.
A Nem mondhatom el létrejöttéről elárulta: Ákossal még 2009-ben találkoztak egy tatabányai prózamondó versenyen, nagyon hamar egyértelművé vált, mennyire egyformán gondolkodnak a versekről, így aztán egy baráti együttműködés is azonnal körvonalazódni kezdett. Ákos kislányának születése adta 2014-ben az apropót számukra, hogy egy közös előadói esttel is megünnepeljék. Az év márciusában tartották a bemutatót Bácsfeketehegyen, a zentai pedig már a 15. alkalom volt. Úgy érzi, az övéké is szép példa arra, hogy a verseknek van egy határokon átnyúló összetartó erejük, és talán ez is egyik üzenete a műsoruknak. Olyan „ismerős” verseket válogattak, amelyek mindegyike valahonnan visszaköszön diáknak, felnőttnek egyaránt, és talán azt is elérik általa, hogy az estről hazatérve a néző leemeljen egy-egy verseskötetet a polcáról.
Három remek videó is szerepel az előadásban, ún. flashmobok, amelyeken zenekarok klasszikus műveket adnak elő téren, pályaudvaron, illetve metrón. Ezeknek részint „lélegzethez juttató” szerepük van néző és előadó számára egyaránt, részint meg szerették volna mutatni, hogy az előző két század költeményei milyen jól megférnek a 21. vívmányaival.
