2024. március 28., csütörtök

Ki kinek parancsol?

Elfogadhatatlan a tévéelőfizetés behajtásának módja

Igen kevés a valószínűsége annak, hogy hamarosan nyugvópontra kerül a tévéelőfizetéssel kapcsolatos vita. Az érdekeltek igyekeznek minél jobban előtérbe helyezni a saját elgondolásukat, ugyanakkor vajmi keveset törődnek azzal, hogy az általuk javasolt vagy éppen követelt megoldás mennyire felel meg a már hatályban levő törvények betűjének.

Mint (talán kevésbé) ismeretes, a Szerbiai Televízió igazgatója azt akarta meglehetősen dölyfös hangon elérni, hogy az előfizetési díjat mindenképpen a villanygazdaság fizettesse meg a polgárokkal, s attól függetlenül, hogy az EPS-nek sikerül-e határidőn belül behajtani a pénzt, a minden háztartás után járó 150 dinárt az esedékes hónap 15-éig utalja át az ő számlájukra. Ebben egyrészt az a „csavar”, hogy az elfogyasztott elektromos energia után járó összeget, valamint a ki tudja milyen indokkal feltüntetett egyéb terheket nekünk, polgároknak a hónap huszadik napjáig kötelességünk törleszteni. Másrészt az is tény, hogy Vajdaságban, ahol mindig legjobb eredményt értek el a megfizettetéssel, nagyjából 95 százalékos a behajtás. Arról persze nem szól a fáma, hogy ezen a téren mi a helyzet a dél-délkelet-szerbiai körzetben. Ott ugyanis már évtizedek óta igen lezseren bánnak az emberek a villanyszámlával, és a jogtalan rákapcsolódások sem ritkák, a kikapcsolásra kiküldött villanyszerelőket pedig életveszélyes fenyegetésekkel elkergetik.

Ebben az az irónia, hogy éppen a niši fogyasztóvédelmi központ munkatársai „fedezték fel”, hogy a villanygazdaságnak nincs joga a tévéelőfizetési díj megfizettetésére, mivel a tevékenységek „névtárában” nincs olyan, a villanygazdaságra vonatkozó kitétel, hogy kezelési díj fejében jogosulna ilyen tevékenységre, mivel ez a feladatkör a szolgáltatásokat nyújtó ügynökségeket illeti meg.

Az is vitatható, hogy kikapcsolható-e az áram azoknál a fogyasztóknál, akik az elfogyasztott áram árát pedánsan befizetik, de nem úgy a tévéelőfizetés díját. A logika (és a hatályos törvény) értelmében a polgártól csupán az a szolgáltatás vonható meg, amelyet nem hajlandó fizetni. Vagyis ebben az esetben a tévéműsor vételét lenne köteles a RTS meggátolni. S ez nem az áramszolgáltatók dolga.

Persze erre is van igen egyszerű megoldás, de aligha hihető, hogy a közszolgálati(?) tévé hajlandó lenne megvalósítására. Ugyanis a világban már „feltalálták” a műsorok kódolását, vagyis azt, hogy csak a megfelelő kódkártya megvásárlásával és üzembe helyezésével érhető el az illető adó. Ez a megoldás azonban aligha felelne meg a mindenkori hatalmat szívvel-lélekkel támogató tévének, hiszen ezzel az is kiderülne, hogy még hozzávetőlegesen sincs annyi nézője, mint amennyit ők állítanak.

A tévé vezetőit ez – és jószerivel még sok minden más – nem érdekli. Igen magas polcon érzik magukat, hiszen ha nem így volna, akkor az igazgató aligha merte volna kijelenteni, hogy őket csak a pénz érdekli, az előfizetési díjat pedig fizettesse meg a miniszterelnök.

Talán nem oktalan a kérdés: Szerbiában (ezen a téren) ki kinek parancsol?