Hétfő délután a zentai Művelődési Ház kiállítástermében Nagy Abonyi Dávid, azaz Davie kiállításmegnyitóján vehettünk részt, ahol megcsodálhattuk az 1999-es születésű művészpalánta igazán egyedi látószögű fényképeit, egyúttal elolvashattuk néhány novelláját is a pannókon.
Fotó: Szögi Csaba
Mindeközben a vörös fonal volt az, ami összekötött fotót, írást, szoborkompozíciót. Művészt és közönséget. Az utóbbi kettőt pedig még a lassú tempóra beállított metronóm is, amely mintegy összehangolta mindannyiunk szívritmusát.
A kiállítást Gondi Martina, a VMMI igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, kivételes fiatalember nyilatkozik itt meg, aki kiáll amellett, amit az életében a legfontosabbnak tart és amit közölni akar. Az pedig olyan húrjait pendíti meg az érzelmeknek, amelyek számunkra szokatlanok. A romantika esztétikáját és az esztétika romantikáját képviseli, őszinte témákat tár elénk őszintén, személyes és érzelmekkel átszőtt teret teremtve ezen a módon. És ami leginkább bizonyítja Dávid tehetségét, az az, hogy meg tudja szólítani a képei szereplőit, akik ezáltal egész történeteket mesélnek el nekünk.
A méltatást követően Dávid elmondta, hogy már egészen kicsi kora óta szeret „reflektorfényben” lenni; kezdetben a családját szórakoztatta különböző színházi, bábszínházi, cirkuszi jellegű produkciókkal, közben mindig is valami újat akart adni, olyat, ami a szívéből jön. Aztán nemsokára a kezébe akadt egy digitális fényképezőgép, és innen kezdve szenvedélyévé vált a fotózás – amivel később pályázatokat is nyert, vendégkiállító is volt. Elsősorban arra vágyik, hogy képei üzeneteket közvetítsenek, apró kapukat nyissanak egy külön kis világba.
Ez most az első önálló kiállítása, amelyért nagyon hálás a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központnak és mindenkinek, aki segítségére volt, hogy ez az álma valóra váljon, hiszen úgy érzi, ezzel indult el egyértelműen az önmegvalósítás útján.
