2024. március 29., péntek

Kis vajdasági pálinkakultúra

A Zentai Pálinkabírálók Társasága a minap összejövetelt szervezett a Munkásegyetem pincéjében, ahol az egyesület elnöke, dr. Rózsa Péter előadást tartott Náci- és vilmoskörtepálinka-készítés élesztővel és élesztő nélkül címmel. Az értekezést és szakmai vitát megelőzően az érdeklődők szavazhattak mindkét gyümölcspárlat mindkét elkészítési módjának végtermékéről, természetesen „vakon”. Az előadást követően, újabb kóstoló és falatozás közben kérdeztük meg dr. Rózsa Pétert a honi párlatkultúra jelenlegi helyzetéről.

Dr. Rózsa Péter előadást tart a körtepálinka készítéséről (Szögi Csaba felvétele)

Dr. Rózsa Péter előadást tart a körtepálinka készítéséről (Szögi Csaba felvétele)

– A megfigyeléseim szerint a pálinkafőzés mint élő hagyomány lassanként eltűnik erről a vidékről. Zentán hét gyümölcskertet ismerünk, és a becsléseim szerint mintegy száz üsttel rendelkező gazda osztozik meg rajta, akiknek száma azonban fokozatosan csökken. Nem főznek, az üstjeiket eladják, a gyümölcsösök gondozás híján elöregednek.

Akik mégis főznek, náluk tapasztalható-e minőségi javulás?

– Azt tapasztalom, hogy az itteni módszer nem változik. Újfajta eljárásokat szeretnék bevezetni, ám sajnos folyton elutasításba ütközöm, különösen a faélesztő alkalmazásával kapcsolatban, mivel a termelők tévesen értelmezik ezt az eljárást, a végtermékben pedig élesztőízt vélnek felfedezni.

A 90-es években még legendának számított Magyarországon a vajdasági pálinka. És őszintén szólva, az ottani valóban messze elmaradt mögötte. Az utóbbi években viszont kitűnő párlatokkal találkozom odaát. Mi a véleménye, ma hogyan hasonlítaná össze a kettőt?

– Azzal, hogy Magyarország belépett az unióba, nagymérvű fejlődés indult el a pálinkafőzés területén, teljesen átalakult a kultúrája, a termékek jobb minőségűek lettek. Mindez a nagy támogatottságnak köszönhető, amit az uniós alapokból sikerült megszerezni. Olyan előnyre tettek szert a magyarországi pálinkafőzők velünk szemben, hogy ugyancsak igyekeznünk kell, hogy azt behozzuk, és felzárkózzunk az európai színvonalhoz.

Az új honi pálinkatörvény segíti ezt, vagy gátolja?

– Az új törvény előrelépés a minőségi pálinkák gyártása felé. A szféra jobb áttekinthetőségét, vizsgálatát, felügyeletét szolgálja. Mindenkinek, aki pálinkafőzéssel foglalkozik, legyen az nagyüzemi termelő vagy egyetlen üsttel rendelkező magánszemély, bejegyzési kötelezettsége van, ugyanakkor az állam irányából elvárható, hogy anyagilag is támogatva legyen, mert csak így tudjuk elérni, hogy ne vesszen ki végleg ez a hagyomány.

Miben nyilvánul meg elsősorban az önök egyesületének szerepe?

– A legfontosabb talán az, hogy elfogulatlanul és szakszerűen bíráljuk el a termékeket, amelyek a különböző pálinkaversenyeken megjelennek. Emellett ismeretterjesztéssel, pálinkafőzők látogatásával, tapasztalatcserével foglalkozunk. A kis lepárlók piaci érdekének képviselete is fontos tevékenységünk. Az új törvénynek köszönhetően lehetőséget kaptunk, hogy teljesen legális módon áruljuk termékeinket, kilépve ezáltal a szürkegazdaságból.