2024. március 29., péntek

Igenis történetek, avagy „csendben súlyosodnak a szavak”

David Albahari: Különös történetek (Fordította: Sándor Zoltán)

„Igen”, „nem”, „talán”, „nem tudom”, Öt, nem több című kisprózájában Albahari – röviden – kifejti, mindössze ennyi szóra van szüksége az embernek, hogy bármely kérdésre válaszoljon; ha pedig soha nem kérdez, ennyi szó elég egy életre. Sándor Zoltán fordításában magyarul is olvashatjuk immár a neves szerb prózaíró Különös történetek című kötetét, melyben erősen redukált, míves kisprózákat találunk a négy-ötsorosaktól kezdve a maximum másfél oldalasakig, amelyek között a legrövidebbek szinte haikuszerűen légiesek, mindenesetre van bennük valami erősen keleties jelleg, míg a „hosszabbakban” elkezd azért elmesélni egy-egy történetet, vagy végig is meséli, de jelentős elhagyásokkal, mintegy a lényegét, az esszenciáját ragadja meg a cselekménynek, vagy ha cselekményről nem beszélhetünk, akkor a gondolatsoroknak, érzéshalmazoknak. A kevesebb több filozófiája mentén. (Érdekes módon egy helyütt felfedezni véltem Hemingway – akiről tudjuk, hogy maga is „az elhagyás mestere” volt – macskáját: immár elpusztultan, száradófélben egy kuka mellett a lépcsőházban, majd kisvártatva onnan is eltűnik, elillant az éterben.)

Légiesek, illékonyak ezek a prózák, fontos motívumaik között szerepel a csend – olykor a betegséghez köthetően is, úgy éreztem –, halk sóhajnyi kis mesterművek, a csend poézisének csíráit tartalmazzák. Ugyanakkor erős érzéseket és gondolatokat ébresztenek, és igenis történetek, mert a legkurtább kétsoros is tartalmazza a teljes gigászi eseménysort, melyet jobb híján nevezzünk most életnek; olyan ez a mű, mint a jéghegy ormán megcsillanó – alkonyati – napsugár. Pazar szófestészet látszólag hanyagul odavetett vonalakban. A kontúrokat már az olvasó intellektusa és intuíciója rajzolja a vonalak köré.

Hem mester mellett hadd említsem meg még Mrozek nevét is, noha Albahari sokkal finomabb és sejtelmesebb, de összeköti őket a nemes humor és az a mögött felderengő kozmikus magány. Közben az alkotás folyamatáról is sokat elárul menet közben az író, gyakorló novellistáknak és költőknek is bátran merem ajánlani; hanem ha most stílusosak akarunk lenni a kötet bemutatásában, akkor mi sem húzhatjuk tovább a szöveget, ez most ekkora.